Azon gondolkodtam az éjjel, vajon mit tegyek. Az nem lehet, hogy egy „napló” az életemről, mindig vidám és jópofa, mert ilyen egyszerűen nincs. Azt sem tudom, más hogyan éli meg a pocakosodást, testileg, lelkileg, mert erről valamiért nem igen olvasni. Pedig ez is fontos és álszentség lenne azt állítani, azért mert egy pocaklakót hordunk, ettől minden tökéletes és vidám. Legalábbis én vállalom, nálam ez nem így van. Az utóbbi időben sokkal érzékenyebb lettem, nehezebben viselem az egyedüllétet, a munkámmal kapcsolatos problémákat. A lányom serdülése is sokszor az őrületbe kerget, egyszerűen nem tudom vele megértetni, minden ő érte történik, a felnőttek jót akarnak neki. Tegnap is volt egy beszélgetésünk vele, de úgy érzem az egyik fülén be, a másikon meg minden emésztetlenül esik ki. Nem szeretném azt mondani, hogy baj van vele, mert nincs. Pont ezért bánt, hogy egy-két dologban miért nem figyel jobban, hiszen az esze tökéletesen meg is lenne hozzá. Pl. nem értem, az én lányom miért kap mindig 4 -es jegyet magatartásból? Persze aki most épp egy pici babát tart a kezében, aki édes és aranyos az most nem érti miért olyan nagy gond ez? Hát..majd mindenki megtudja 10 év múlva. A 4-es magatartás azt eredményezi, hogy a környezet dolgozat csak majdnem 5-ös lett, de upsz, lecsúszott róla. Na, ez nem Amanda elleni akció itt, csak hihetetlenül bosszant, mikor nem gondolkodik. A legjobbat szeretném neki és remélem tudom is, merre kell irányítgatnom ehhez. Ha hagyná!! Na, ez az.
De a lényeg, nem értem miért vagyok feszült mostanában? Lehet BF is, megőrül tőlem, mert hihetetlenül vágyom a társaságára. Talán most vállalom…..hisztis vagyok!
Utolsó kommentek