Napló Barniról

Kriszta feljegyzései Barniról

Fotóalbum

Utolsó kommentek

  • Sav Jánoa: Édességek • Ajándék (2017.06.28. 18:42) Szomorkás vasárnap
  • Sav Jánoa: Ezt próbáltátok már? Édességek · Ajándék (2017.06.28. 18:40) Szomorkás vasárnap
  • Sav Jánoa: Ezt próbáltátok már? <a href="http://usacandy.hu">Édességek · Ajándék</a> (2017.06.28. 18:38) Szomorkás vasárnap
  • gneke: Kellemes Karácsonyi Ünnepeket kívánunk! gneke és családja (és ha ráérsz kukk be hozzám egy játékra) (2010.12.25. 16:10) 1 év után
  • masika: Jó olvasni rólatok:-) (2010.11.18. 03:01) 1 év után
  • Utolsó 20

Lilypie 1st Birthday Ticker

Borura-derű

2007.12.10. 09:19 - RKriszta

Címkék: úgy valamiről

Azon gondolkodtam az éjjel, vajon mit tegyek. Az nem lehet, hogy egy „napló” az életemről, mindig vidám és jópofa, mert ilyen egyszerűen nincs. Azt sem tudom, más hogyan éli meg a pocakosodást, testileg, lelkileg, mert erről valamiért nem igen olvasni. Pedig ez is fontos és álszentség lenne azt állítani, azért mert egy pocaklakót hordunk, ettől minden tökéletes és vidám. Legalábbis én vállalom, nálam ez nem így van. Az utóbbi időben sokkal érzékenyebb lettem, nehezebben viselem az egyedüllétet, a munkámmal kapcsolatos problémákat. A lányom serdülése is sokszor az őrületbe kerget, egyszerűen nem tudom vele megértetni, minden ő érte történik, a felnőttek jót akarnak neki. Tegnap is volt egy beszélgetésünk vele, de úgy érzem az egyik fülén be, a másikon meg minden emésztetlenül esik ki. Nem szeretném azt mondani, hogy baj van vele, mert nincs. Pont ezért bánt, hogy egy-két dologban miért nem figyel jobban, hiszen az esze tökéletesen meg is lenne hozzá. Pl. nem értem, az én lányom miért kap mindig 4 -es jegyet magatartásból? Persze aki most épp egy pici babát tart a kezében, aki édes és aranyos az most nem érti miért olyan nagy gond ez? Hát..majd mindenki megtudja 10 év múlva. A 4-es magatartás azt eredményezi, hogy a környezet dolgozat csak majdnem 5-ös lett, de upsz, lecsúszott róla. Na, ez nem Amanda elleni akció itt, csak hihetetlenül bosszant, mikor nem gondolkodik. A legjobbat szeretném neki és remélem tudom is, merre kell irányítgatnom ehhez. Ha hagyná!! Na, ez az.
De a lényeg, nem értem miért vagyok feszült mostanában? Lehet BF is, megőrül tőlem, mert hihetetlenül vágyom a társaságára. Talán most vállalom…..hisztis vagyok!
 

A bejegyzés trackback címe:

https://barni.blog.hu/api/trackback/id/tr49258786

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tollpihü · http://www.tollpihe-domborka.blog.hu 2007.12.10. 09:39:10

atyaég! mennyire ismerősek soraid!! leszámítva, hogy nincs serdülő gyerekem.. hihetelelül ragaszkodom én is a páromhoz, mint valami anyatigris. és bizony nehéz az érzelemhullámzásokat, az álmatlanságot magszokni.. no, nem akarok hosszat kommentelni, pedig tudnék :) azt hiszem, majd én is szentelek a témának egy postot...

RKriszta · http://www.barni.blog.hu 2007.12.10. 09:48:12

Várom a postod, hátha megnyugszom tőle..nem csak én vagyok béna!!

Ingrid 2007.12.10. 10:28:07

Drágám!
Ilyenekről én is írhattam volna több postot is, de valahogy én ezekről nem tudok, vagy nem akarok írni.... Nekem ez nagyon nehéz. És ez többször okoz problémát, hogy nem bírom "kibeszélni" azt ami bánt.

De Te jól teszed, hogy írsz róla, engedd ki nyugodtan, mert az segít. BF pedig melletted van, mert szeret és odafigyel rád és megérti, ha hisztisebb napjaid vannak :)
Ugye, kedves Uram??? :)

Pöttye 2007.12.10. 11:01:22

Én vallom, hogy kiírni jó... Ezt sose szégyelld... :)
A nagylányhoz meg kitartást... Mi is voltunk egyszer enyni idősek.:)

Eriberi 2007.12.10. 11:28:15

Tegnap én is megkaptam a férjemtől, hogy "látod mennyit tudunk röhögni, ha nem kárálsz-kötekedsz?!" :) Szerintem természetes a hiszti, írdd ki magadból, sokkal jobb lesz utána!!

cucka 2007.12.10. 12:49:08

A várandósságomban voltak szakaszok, hol a mennyben jártam, hol meg a poklok poklában és ilyenkor még lelkiismeretfurdaltam is magam, hogy mindez árt a picinek. (amikor is magasszoprán hangon üvöltöttem Huncapuval, hogy mennyire nem ért meg és mindeközben bezárkóztam a fürdőszobába és krokodilkönnyekkel zokogtam!). Idegesített, ha elment dolgozni, ha utána nem jött rögtön haza, de attól is falnak mentem, ha éppen nem intézte el munka után, amit szerintem el kellett volna neki! :D Szóval, utólag, nem lehettem könnyű eset a kismamisan megbolydult hormonháztartásommal... És igenis beszélni kell róla, ki kell írnod magadból, én is megtettem, amikor már nagyon nem bírtam. Hogy most már jól vagyok? Magamat ismerve, ez nem egy életbiztosítás... :DDD
Puszik! :) ...és kitartás! ;)

lare 2007.12.11. 09:45:43

a fiam kettő és fél és mivel nem dolgozom, nem vették fel bölcsödébe... sikítani tudnék néha és hamarabb fogy el a türelmem ,)) sokkal hamarabb, mint egyébként a birkatürelmem szokott...

bizony így sok hetesen marha nehéz ugrálni és futkosni neki... pedig vele végig kondiztam... most nem lehetett, sőt az első második-harmadik hónap szigorú fekvő voltam...

ne szégyelld ha haragban vagy a világgal ,)) ez van ,) majd elmúlik ,)

én már előre flek, mert szerettem volna azt megadni a másodiknak, amit Kisínek, hogy csak és csakis vele foglalkozom... de így nem fog menni... nekem ettől van lelkiismeret furdalásom... lehet bébiszitter lesz a vége, hogy legalább az első két hónapban kicsit tartsa távolabb tőlem ,)) de nem tdom, majd akkor kiderül...