Jól emlékszem még, mikor 2006 októberében Kifli megérkezett Hozzánk. Azokban a napokban derült ki, sajnos nem sikerült a lombik, én elkeseredett voltam és vágytam egy pici életre, akiről gondoskodhatok. A következő év tavaszára terveztük a kutya választást, de én akkor azt éreztem, elérkezett az idő. Keresni kezdtem, majd valaki ajánlására egy helyes lányhoz kerültem, akinek Kifli volt az utolsó kiskutyája az alomból. Sebaj,gondoltam, talán épp rám vár, elmegyek megnézni. Budapestre mentem, majd mikor odaértem, becsöngettem.
Miután beléptem a kertbe, a szemeim már keresni kezdték, de sajnos nem láttam sehol. A lány egy kennelhez vitt, ahol volt egy pici zárt kis „épület” a kutyusoknak, majd kinyitotta az ajtót és hívni kezdte. Megérkezett, édes volt és azonnal ugrálni kezdett rám, harapdálta a kezem, majd kiszaladt és a szőlőt kezdte rágdosni. Azt hiszem szerelem volt, első látásra. Nem is gondolkodtam semmit, csak szerettem volna minél hamarabb vinni őt…HAZA!!
Amikor megérkeztem vele haza, Ami az iskolában volt. Délután betettem Kiflit a kocsiba, elmentünk Ami elé. Az iskola előtt vártam őt. Kifli a kezemben, Amanda örömmel rohant felénk, azt kérdezgetve: „Anya , ő a miénk?”
Amikor BF hazaérkezett, mi már nagyon vártuk. Sosem felejtem el, mikor a kocsi feljárón megállt, én meg ott álltam Kiflivel, BF csak ennyit mondott: „ Tudtam, hogy ez lesz!!”
Nem haragudott, azt hiszem ő is azonnal a családunk kis tagjának érezte.
2 éve lassan ennek, azóta Kifli rengeteg örömet és boldogságot hozott az életünkbe, persze néha bosszúságot is… Az idén is megünnepeltük a szülinapját, volt általunk készített torta, hatalmas csont, sipolos játék…
Isten éltessen drága KIFLI!!!
Utolsó kommentek