Talán sokan nem értik, talán sokat nem érzik, és talán sokan el sem tudják képzelni, hogy egy háziállat milyen nagyon a szívünkhöz tud nőni…
Én viszont úgy szeretem Kiflit, mintha a gyermekem lenne, féltem, óvom őt mindentől, örülök, ha ő örül, boldog vagyok, ha ő is az…
Tegnap történt vele egy kis „baleset”, amit egy barátunk kutyája okozott. Az első perctől kezdve valamiért nem szeretik egymást, Kifli fél tőle, ő pedig ezt kihasználva, félelemben is tartja. Igyekszünk a találkozásaikat a minimálisra csökkenteni, de tegnap megpróbáltuk, hátha képesek lesznek egy közös sétát együtt eltölteni.. Hát sajnos megint rosszul sült el a dolog, Kifli volt a szenvedő fél, aki egy sebbel és hihetetlenül rosszkedvűen tért haza…Ez tegnap este sem javult, sőt ma reggelre kifejezetten rossz volt a kedve, nem ugrándozott, csak ült és szomorú szemekkel bújt hozzám..
Nagyon rossz volt így látni az én hiperaktív kutyámat..ezért ma délután úgy döntöttünk, megmutatjuk egy állatorvosnak, olyannak, akiben megbízhatunk…
Bevallom, a rendelőig sírtam, annyira féltem, hogy valami baj van vele..
De miután hazafelé jöttünk , már nyugodtabb voltam, mert megnyutattak, hogy talán fáj neki a sérülés amit szerzett, de túl lesz rajta, ami talán nagyobb baj, az a lelki sérülése, mert köztudottan a vizslák, igen érzékeny kutyusok és ez alól a mi szuper Kiflink sem kivétel…
Hát így fest most az én hősöm:
Este, megkapaszkodva egy játék asztalkába, Barni felállt. BF és én lelkendeztünk, én meg nem értem, hogy van ez, hogy még alig ül, felülni nem tud, de felállni már igen…
és ahogyan Kifli óvatosan szaglássza a havat, gondosan figyelve arra, hogy a nózija ne érjen hozzá ehhez a fehér különlegességhez.
Amanda is épitett egy igazi örző védő embert a kertünkbe..
A napokban tettünk egy nagy sétát és megörökítettük a környék szépségeit, 
ahogyan a napocska éppen komoly harcot vívott, a hóval, mert míg az egyik maradni akart, a másik mindent megtett a távozásáért…és hogy ki győzött….? Egyenlőre minden maradt hófehérben……
.jpg)
.jpg)
legyen az egy manadarin vagy épp a tesója..
ne, ha a tesója és egy kedves barátnő is csatlakozik…. :-)
Ma voltunk a doktor néninél a 6 hónapos látogatáson. Csak dicséretet kaptunk, Barni édesen mosollyal köszönte meg a doktor nénink kedves szavait, vagy a védőnénit nevette ki, na ezen sem csodálkoznék. A súlya: 7400gramm és 72,5 cm hosszú. A doktor néni meg is jegyezte, hogy ideje lenni valamelyik kosárlabda csapatba beadni a jelentkezésünket, mert ugye a jó helyek gyorsan elkelnek. Csodálkoztam is azon amit mondott, mert a doktor néni kedves, alapos és mindig mindenre emlékszik, de az biztos, hogy amikor humor osztogattak, na Ő nem állt sorban. Megvizsgálta Barnit, és beígérte, hogy napokon belül egy fogacskával több lesz a házunkban, na de én már csak akkor hiszem el, ha látom. Mindenesetre az éjszakánk elég fárasztó volt, Barni kitartóan sírt 2,5 órán keresztül. Még a mi ágyunkban is sírt, pedig oda bekerülni nálunk nagy kiváltság. Anya ugyanis következetesen betartja, amit ígért, Barninak van saját ágyikója , ott kell aludni. Ezért én csak járkáltam át, 5 percenként egy kis simogatásra, aztán vissza és így ment ez egész éjjel. Nagy dilemában voltam, mert általában egy kis kajcsira éjjel is megnyugszik, én viszont úgy gondolom, ha már egyszer végre leszoktunk az éjszakai falatozásról, nem szeretnék visszaszokni. Ezért úgy döntöttem, betartom a szabályokat még akkor is, ha ez megint egy éjszakai virrasztásomba kerül.
Elment tőlünk, itt hagyott egy szó nélkül. Ezt nem vártam tőle, mert idáig igenis jól tartottuk, befogadtuk, szerettük…Legalább tudnám miért. ? Talán csak nem szereti Barni növekvő fogacskáit, talán új barátot keresett… Keresem a választ, közben meg iszonyatosan sajnálom Barnit, aki éjszakázik valamiért, valamiért, ami biztosan nem jó neki. Remélem hamar túl leszünk ezen, és nemsokára már egy fogacskával több lesz itthon. 
Utolsó kommentek