Barni történetében ott tartottam, elindult egy pici élet és mi nagyon is boldogok voltunk. Nem vagyok az az aggódós típus. Valahogy meg sem fordult a fejemben, hogy valami történhet vele. Nagy izgalommal vágtam neki a 9 hónapnak, hiszen olyan régen éreztem már ezt. 10 év hosszú idő, Amanda olyan nagylány lett már. Szerettem volna másképpen is átélni ezt a 9 hónapot. Reméltem, hogy a férjem társam lesz ebben. Ahogyan teltek a hetek ő bebizonyította, egészen más így, egy szerető férjjel és apával. Hálás vagyok neki, mert odafigyel ránk, kedvesen beszélget az első perctől kezdve a pocakommal. Amikor még az elején jártunk kérdezgettem őt, mitől lenne egy picivel boldogabb? Ha kisfiú vagy egy kislány növekedne idebent? De ő mindig azt felelte, neki teljesen mindegy, nem ez a fontos. Én viszont türelmetlenül szerettem volna tudni, van e lógója vagy nincs!? Őszintén bevallom, el sem tudtam képzelni magam egy kisfiúval. Én lányos anyuka vagyok és bár Amanda nem az az ízig, vérig csaj, azért mégis csak nőből van. A 16. héten egy ultrahang alkalmával, az én pici mocorgom, megmutatta nekünk, azt amilye van. Én meg döbbenten hoztam haza a felvételt Apának, aki hosszan tartó mosollyal nyugtázta az örömét. Azt hiszem boldog volt, nagyon is boldog. Én meg kezdtem hozzászokni ehhez a hírhez és megszokni a gondolatot, nemsokára kiegyenlítődnek itthon az erőviszonyok. 2 nő-2 férfi. Sőt, inkább a fiúk örülhetnek, mert ha Kifli is erősíti azt az oldalt, hát nem lesz egyszerű dolgunk. Nem szeretem az utolsó pillanatokra hagyni a dolgokat, különösképpen nem akkor, amikor babaholmik vásárlásáról van szó. Amint kiderült hogy a mi kis pöttyünk, olyan lógóval rendelkezik, mint amit sok felnőtt férfi is megirigyelne, rám tört a vásárlási láz. Andi barátnőmtől kaptunk pár nagyon is hasznos dolgot, köztük egy kiságyat is. (Andi is fontos szereplője az életünknek, mert ő volt az, aki már ismert mindkettőnket akkor, mikor mi még nem is tudtunk egymásról és ő volt az, aki mindent meg is tett azért, hogy mi egy pár legyünk! Ezúton is köszönöm neki!)) Tehát megérkezett a kiságy is, én meg lelkesen vásárolgattam a szebbnél szebb apró ruhákat. Érdekes érzés volt újra ilyen pici ruhákat megfogni. Mindegyiknél azt gondoltam, ez borzasztóan kicsi, inkább egy mérettel nagyobbat veszek. De idővel rájöttem, csak nekem tűnik kicsinek. Ebben segítségemre volt Rita barátnőm is, akit szintén a babatervezés időszakában ismertem meg, és akivel nagyon jó barátnők lettünk. Rita egy nagyon helyes lány, aki szintén sokat küzdött a 2. babáért, de a nyár végén megérkezett Jázmin, akit szintén volt szerencsém 5 percesen a szülőszoba előtt megcsodálni. Akkor már tisztán láttam, a babaruhák csak nekem tűnnek olyan hatalmasnak. Heléna érkezése után már tényleg elhittem, minden baba ilyen pici, csak nekem kell újra ehhez hozzászoknom. Nem olyan egyszerű ez egy ilyen nagylány mellett. Őszintén bevallom, nagyon örülök annak, hogy a babavárás 9 hónapig tart, mert úgy érzem, szükségem van ennyi időre ahhoz, hogy hozzászokjak a gondolathoz, újra kezdődik minden elölről. Amanda most lett viszonylag önálló, már egészen másfajta törődést igényel, mint egy pici. Itt van még ezen kívül egy másik dolog is: a munkám. Az elmúlt években nagyon sokat dolgoztam és nem egyszerű ezt egyik napról a másikra otthagyni. Sokáig tanakodtam mi is, legyen, míg végül amellett döntöttem teljesen nem adom fel a munkám. Hiszen lesz élet 3 év múlva is, mindent elölről kezdeni nagyon nehéz. Hát így teltek a hetek és én az elején már nagyon vártam, hogy látható jele is legyen Barnabás érkezésének. A lányom is folyton azt kérdezgette: „Anya, neked mikor lesz már olyan nagy hasad, hogy már a boltban is látni fogják?” Elvégeztettük az összes kötelező vizsgálatot, a 12. héten, az Istenhegyi Géndiagnosztikán a Down-kór szűrést is, és nagy örömünkre mindent a legnagyobb rendben találtak. A 21.héten családilag elmentünk egy 4D-s ultrahangra, ami nagy élmény volt mindannyiunk számára. Bár Barni kicsit szégyenlős volt, és sokkal jobban szeretett volna hozzám bújni, mint hogy mutogassa magát, azért jó volt látni őt. Nagyon szerencsések vagyunk, mert sikerült egy olyan helyet találnunk, ahol nem kellett mást tennünk, csak élvezni a látottakat. Október elsején aztán megtörtént az, amire annyira vártam. Barni tudatta velem, igenis megerősödött ő már annyira, hogy belém is tud rúgni. Furcsa dolog ez, mert míg én már határozottan éreztem az ő jelzéseit, családom többi tagja még hetekig csak szerette volna. De ahogyan nőtt ez a kis pötty a hasamban, úgy szórakoztatta egyre határozottabban esténként az ő kis közönségét. Barni nagyon jó kisfiú, semmilyen kellemetlenséget nem okoz nekem. Így telt el az elmúlt 25 hét mikor is a mai napon elérkeztünk várandóságom 26. hetéhez…
Az elmúlt 25 hét
2007.11.27. 10:07 - RKriszta
Címkék: babavárás
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://barni.blog.hu/api/trackback/id/tr91243387
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Pöttye 2007.11.27. 10:49:52
SOK-SOK SZERETET árad a soraidból, öröm lesz téged olvasgatni nap s mint nap...
:)))
:)))
Niki- picurAnyu 2007.11.27. 11:11:03
Szia! Ingridék blogjáról tévedtem ide, és tuti hűséges olvasótok leszek. :)
Kívánom, hogy a hátralevő időszakod a terhességből ugyanilyen szépen teljen. :)
Kívánom, hogy a hátralevő időszakod a terhességből ugyanilyen szépen teljen. :)
RKriszta 2007.11.27. 11:11:05
Aranyos vagy!!
Lili 2007.11.27. 12:44:22
Szia Kriszta!
nagyon örülök, hogy készül ez a napló, Barninak, azt hiszem ennél szebb ajándékot nem is kívánhatna. Bár ismerem a történetet, de még most is könnybelábadt a szemem ahogy végigolvastam!
nagyon örülök, hogy készül ez a napló, Barninak, azt hiszem ennél szebb ajándékot nem is kívánhatna. Bár ismerem a történetet, de még most is könnybelábadt a szemem ahogy végigolvastam!
RKriszta 2007.11.27. 12:49:22
Köszönöm Lili, szerintem itt mindenki babájának remek anyukája lesz!!
Pocakos Macska 2007.11.27. 13:41:16
Szia!
Én is Ingrid blogjából jöttem, és további boldog babavárást kívánok :) Örülök, hogy egyre több kismama dönt úgy, hogy "papírra veti" a babavárás élményét :) Milyen fura lesz majd a gyermekeinknek visszaolvasni :)
Én is Ingrid blogjából jöttem, és további boldog babavárást kívánok :) Örülök, hogy egyre több kismama dönt úgy, hogy "papírra veti" a babavárás élményét :) Milyen fura lesz majd a gyermekeinknek visszaolvasni :)
Dominóék · http://dilidomino.freeblog.hu 2007.11.27. 14:55:16
Csatlakozom az előttem szólókhoz :) Szintén Ingirdtől jutottam el Hozzád, nagyon kellemes, problémamentes babavárást kívánok Neked! :)
Dominó és Batyubaba Anya
Dominó és Batyubaba Anya
Utolsó kommentek