Ez a hét nem indult túl jól, sajnos beteg lettem. Napokig küszködtem igen intenzív köhögéssel, mire rászántam magam arra, hogy meglátogassam a háziorvosomat. Nem írnám le a betegségem nevét, mert sajnos képtelen voltam megjegyezni, de azt biztos, egy doboz antibiotikummal sétáltam ki a patikából. Azóta eltelt 3 nap, sokat javultam.
Tegnap este viszont szuper dolog történt velem. Még nem is írtam arról, hol fogok szülni, illetve arról a bizonytalanságról, amibe a mai egészségügy sodor minket-kismamákat. A lányomat a Szent Margit kórház falai között hoztam világra, Dr. Fábián Sándor segítő kezei között. Az orvosomat, azóta sem „csaltam” meg, ezért természetes volt számomra, hogy Barnit is ő segíti majd erre a világra. A problémák persze elkezdődtek a Margit kórház részleges bezárásával, aminek nem igen örültem. Reméltem a helyzet megoldódik Barni születéséig, de a mai napon ezt már másképp érzem. Szomorúságomat az enyhítette csupán, hogy az orvosom biztosított arról, valahol szülni fogunk, az biztos.!Naná! De hogy hol, azt ki tudja? Amíg ez az áldatlan állapot tart, a doktor a Szent Imre kórházban folytatta tevékenységét. Nagyon sok jót hallottam erről a kórházról, de még sosem jártam ott, egészen tegnap estig. Ugyanis oda beszéltünk meg „randit” a dokival. Amikor megérkeztünk, kicsit megrémültem, mert ez egy hatalmas kórház. Gyönyörű, modern bent minden.,de rémisztően nagy. 1 percig ácsorogtunk a bejáratnál lévő eligazító táblánál, mikor is úgy döntöttem kihasználom a mai modern technika egyik csodáját a mobiltelefont és felhívom az orvosom, mégis kb. merre induljunk innen tovább. Ügyesen eligazított és pár perc múlva a II. emeleten egy olyan folyosón álltunk, amiről azt láttuk, hogy az egyik ajtóra az volt kiírva: SZÜLŐSZOBA.Hoppá, ez lesz majd nemsokára a mi helyünk, bár őszintén bevallom, örültem annak, hogy ez a perc még nem érkezett el. Nagyon is jó volt nézni a másik anyukát, aki valószínűleg nem is olyan régen hozta világra a babáját. Jó volt, hogy az nem én vagyok. Az járt a fejembe, hogyan lehet ide a leggyorsabban bejutni, meg vajon a mellettünk lévő lift honnan jön és hová visz, meg majd hol parkolunk a kocsival…valahogy úgy képzelem, Barni pikk-pakk kint lesz. Amennyire jó volt ott állni, olyan félelmetes is volt. Talán most fogtam csak fel, hogy ez a kis csöpp nemsokára már nem akar majd ott bent úszkálni, hanem majd ide vágyik, közénk. Még szokom ezt, egyenlőre ott vártunk. A szülőszoba ajtaja üvegből volt, előtte jó páran ácsorogtak. A szitu a következő: bent újdonsült anyukák a babákkal, kint családtagok, barátok. Anyukák az ajtón keresztül mutogatják a babákat. Hát jó nagy a szigorúság, de sebaj, 3 napot kibírunk majd. Majd!! Mert még nem szeretném. Miközben pont azon gondolkodtam, miért nem adhatom most már át a páromnak ezt a 3 hónapot, megérkezett az orvosom. Sétáltunk pár km-t a kórházban, mire a végén úgy döntött, megfelelő vizsgáló helység hiányában, megyünk vissza a szülőszoba egyik vizsgálójába. Na, megint az ismert folyosón voltunk, ahol átvágva a sok emberen, behatoltunk a szülőszoba feliratú ajtón.(biztosan sokan irigyeltek engem) Sajnos a párom ide már nem jöhetett be, valószínűleg rám is csúnyán néztek volna, ha a doki bácsim nem vesz védelmező szárnyai alá. Elhaladtam pár pici előtt és azt néztem, mekkora feje van mindegyiknek, hogy jön ez ott ki?:-) Amikor már bent voltunk, újra meglepődtem. Ott is hatalmas folyosó, rengeteg szoba, ajtó…merre megyünk tovább vajon? Egyszer csak betuszmákolt egy vizsgálóba, ahol minden nagyon tiszta és rendezett volt. Túl estünk a hivatalos programon, Barni jó helyen van, zárt a méhszáj..szuper, megint 3 hét nyugi!! Ezután kicsit (nem kicsit!!) panaszkodott erről a bizonytalanságról, amiben ők orvosok is élnek, aztán visszakísért a férjecskémhez. Tegnap igen beszélgetős kedvében volt, ezért még vagy 10 percig beszélgettünk vele a folyóson. Bár dicsérte a kórházat, érdekes dolgot említett.
Egy ügyelet alatt (délutántól másnap reggelig) van olyan, hogy 18-20 szülést vezetnek le.1 szülésznő+2 doki. Nem is hallom ezeket meg, mert értelme úgysincs. Azt javasolta, mindenképpen válasszak szülésznőt, mert az ügyeletest csak kb., egyszer látnám majd az egész esemény alatt. Nincs is ezzel gond, én már eldöntöttem úgyis, szülésznőt fogadok! Még azt nem tudom, hogy kit, de erre van még egy pici időm.
Tegnap már a kórházba menet ráeszméltem, hogy holnap kell mennem cukorterhelésre. 75 gramm szőlőcukor +3dl víz. Ezért javasoltam a drágámnak együnk valamit, mert 20. 00 után már nem ehetek. Kínait választottam, aminek ő nem nagyon örült, de végül finomat ettünk. Siettünk haza és én lelkileg készültem a mai napra. Este azt számolgattam, mikor kell meginnom a löttyöt, meg kerestem pisi hordó üveget, amit ki is készítettem a fürdőbe. 6-kor keltem, majd szépen pisiltem is. A wc-be. Na, jól kezdődik..Fél 7-kor megittam azt a borzalmat, majd pont egy óra múlva elindultam a 35 perces útra a kórházba. A fővárosi közlekedés nem volt kegyes velem, mert fél 9-kor (mikor is lejárt a 2 órám), még valahol a dugóban ültem és 8. 46-kor estem be a vérvételre. 20 perc késéssel le is vették a vért+ elhallgattam, hogy amit leadtam a pohárban, az nem az első ma..de majd meglátjuk. Veszíteni valóm nem volt, ha nem lesz jó az eredmény, legfeljebb újra kell mennem. A párom persze jól leszúrt, hogy ilyen felelőtlen vagyok…de hát ő mindig mindent jobban csinál. Ő szerinte!!!!
Hogy van az, hogy a férfiak mindig mindent jobban tudnak??
Utolsó kommentek