Most már mosolyogva gondolok erre, mert hiszen mondhatjuk azt is, hogy ez nem olyan fontos, de ne csapjuk be magunkat..igenis az! Pár hét telt el, a mi kis csodánk felfedezte után, mikor is szép nyugodtan elkezdtünk arról beszélgetni, ki milyen nevet képzelne el. Azt gondoltam, milyen édes kis időtöltés lesz ez, meghitten beszélgettünk majd születendő csemeténk nevéről. Percek alatt világos lett számomra, ez nem az a kellemes csevegés lesz. Mindketten makacs emberek vagyunk, magamról mondhatom, önfejű is. Mivel még fogalmunk sem volt, a pici kis élet nőből van e vagy netán férfiből, mindkettőre fel akartunk készülni. Így (mivel én biztosra vettem, hogy megint egy nunist kapok) a lánynevekkel indítottunk. Meglepően gyorsan haladtunk. Én bedobtam az Emma nevet, ami ellen ő több kifogással is élt. 1. – már van a családban(na , ez engem nem érdekel, mert nem igen találkozunk velük) 2. neki nem tetszik. Ezzel már kellett valamit sajnos kezdenem. Ő javasolta a Grétát, de közösen megállapítottuk, hogy míg egy felnőtt nőnek nagyon szép ez a név, egy kicsinek valahogy nem tetszik nekünk. Na, lefutottuk az első kört, sehol nem tartunk, de nem adtunk fel, megyünk tovább. Hosszú gondolkodás és a kifejezetten erre írt könyv elolvasása után, találtunk egy új nevet: Kata. Csodák csodájára nagyon hamar megszületett a döntés, ez a mi nevünk. Kata! Én már elképzeltem egy állandóan locsogó-fecsegő kislányt, az én kislányomat, Katát. Örültem és büszke voltam magunkra. De ne álljunk meg itt, hiszen (gondoltam én) van 1-2 % esély a fiúra is, azért találjunk ki egy nevet erre az esetre is. Én azonnal a Bende nevet javasoltam, nem Bendegúz…hanem Bende. Mivel B betűvel fog kezdődni a vezetékneve, ez olyan jónak tűnt. De a párom hallani sem akart róla, ő persze kitalált egy jobbat. Botond. Azt hittem ott elájulok. Na, nem!! Nekem az nem tetszik, és ekkor már éreztem ez nem lesz olyan sima ügy. Elővettük a kék színű könyvet és egy estén át jót mulattunk, milyen extrém nevek vannak manapság. De mikor az ABC utolsó betűjéhez értem, ráébredtem egy nekünk tetsző nevet sem találtunk. Maradt a fent említett két név és a harc, vajon ki nyeri a csatát. Esték teltek így, mikor is már durvulni kezdett a helyzet. Emlékeim szerint volt olyan is, mikor azt mondtam, úgyis engem fognak megkérdezni, én meg azt mondok majd ott, amit akarok…Több ilyen vitás este után , abban maradtunk, megvárjuk míg kiderül szükség lesz e egyáltalán a fiú névre..és ezzel jó pár hétre végre lezártuk a vitát. Bevallom, mivel biztosra vettem Kata érkezését, azzal számoltam, ez a téma köztünk már nem okoz többé konfliktust. Egészen a 16. hétig, mikor is megláttam azt a bizonyos fütyit az ultrahangon. Megint kezdődik. Már nem is emlékszem melyikünk dobta be végül a Barnabás nevet, de végül mindketten elfogadtuk. Így elérkezett az idő, mikor is a pocakomat névvel láttuk el, és ettől fogva nagyon gyorsan hozzászoktunk a gondolathoz, ha fecsegő Kata nem is, de rosszcsont Barni hamarosan megérkezik az otthonunkba.
Névválasztás
2007.12.01. 17:42 - RKriszta
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://barni.blog.hu/api/trackback/id/tr10248995
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
cucka 2007.12.01. 18:07:58
Olyan vidámak a soraid, annyira szeretem olvasni őket! :)
Nálunk is hasonló volt a szitu, tutira biztos voltam a szőke, copfos, cserfes szösszenet érkezésében (aki nálunk Csenge vagy Kincső lett volna) és igazából el sem tudtam magam képzelni kisfiús anyukaként! :) Férjuram nem gördített igazán akadályokat a névválasztás elé, ahhoz ragaszkodott egyedül, hogy magyar neve legyen magzatunknak. :) Körül-belül 5 perc alatt született meg a döntés: feldobtam a Hunor nevet (kezdetben Huncutkának becéztük ;), de már érett férfiú :D ), és azonnal talált! Mondjuk én elsőként Botondra tettem a voksot, de az ellen hevesen tiltakozott, mert rossz emlékek kötik a névhez...
További jó Barni-várást! :)
Nálunk is hasonló volt a szitu, tutira biztos voltam a szőke, copfos, cserfes szösszenet érkezésében (aki nálunk Csenge vagy Kincső lett volna) és igazából el sem tudtam magam képzelni kisfiús anyukaként! :) Férjuram nem gördített igazán akadályokat a névválasztás elé, ahhoz ragaszkodott egyedül, hogy magyar neve legyen magzatunknak. :) Körül-belül 5 perc alatt született meg a döntés: feldobtam a Hunor nevet (kezdetben Huncutkának becéztük ;), de már érett férfiú :D ), és azonnal talált! Mondjuk én elsőként Botondra tettem a voksot, de az ellen hevesen tiltakozott, mert rossz emlékek kötik a névhez...
További jó Barni-várást! :)
Ingrid · http://simoningrid.com 2007.12.01. 18:14:17
Nos, kedvesem, az önfejűnél elmosolyodtam. Ezért szeretlek. Ugyanolyan vagy, mint én :)
Örülök, hogy nem hagytad magad és megpróbáltatok közös nevezőre jutni. A Barnabás nagyon szép név. Alig várom, hogy megismerhessem :)
Örülök, hogy nem hagytad magad és megpróbáltatok közös nevezőre jutni. A Barnabás nagyon szép név. Alig várom, hogy megismerhessem :)
RKriszta 2007.12.01. 18:25:34
Aranyosak vagytok, most már utólag szerintem mindenki mosolyog ezen a szitukon, de akkor véresen komolynak túnik, nem? Cucka mennyi idős most Hunor??
cucka 2007.12.01. 18:35:03
Hunorka még most albérletben lakik a pocakomban, de éppen költözés alatt áll....;)... legalábbis remélem a legjobbakat! :D
RKriszta 2007.12.01. 18:41:36
ÓÓÓÓÓÓÓ, láttam. Pocak.?.az egy fullos kecó!!:-)
Utolsó kommentek