Amikor egy gyerek változik, szerintem azt mindig nehezen éljük meg, mi anyák. Még akkor is, ha a változás számunkra kedvező és boldogságos, de mégis valami más lesz. Arról nem is beszélve, mikor az új helyzet, inkább rémisztő és fájdalmas. Hát ezt élem én most meg. Amanda, az én pici lányom, serdülőkorba került és az én anyai szívem nagyon nehezen viseli az ezzel járó változásokat. Jó lenne, ha jönne egy angyal, aki megmondaná, hogyan kell ezt kezelni, mikor cselekszem helyesen és egyáltalán, hogyan dolgozzam ez én fel. Számítottam erre, tekintettel arra, Amanda szókimondó gyerek volt mindig is, talpraesett, meg hát amúgy is, minden gyerek eljut egyszer ide. De erre nem lehet felkészülni...Mindig is szerettem benne a nagyszájúságát, de mostanában sértően csinálja és olyan dolgokat enged meg magának, amiket nem érdemlek(érdemlünk) meg.
Tegnap is történt valami, amit felesleges most leírnom, de hazudott nekünk és bár nem olyan nagy dolog, engem mégis megvisel. Szeretném elérni, hogy mindig minden helyzetben őszinte legyen velünk, de nem tudom, hogy kell ezt csinálni.? Számtalanszor beszélgettem már vele erről, hogy inkább mondja el ha valami történt, mert megoldjuk, de mindenre fény derül egyszer és akkor sokkal rosszabbul fog esni mindenkinek…Tudom én, hogy minden gyerek abban bízik, a dolgok amiket nem szeretne hogy kiderüljenek, talán nem is fognak és ebben az én lányom sem kivétel. Ráadásul, olyan tartás van benne, büszkeség, hogy képtelen elém állni és azt mondani. „Ne haragudj”. Engem meg nagyon bánt és bár tegnap igyekeztem BF-re hagyni a vitát, egész éjjel nem aludtam és még most is azon jár az agyam, mit kellene másképpen csinálni…..
Utolsó kommentek