Tegnap megint ctg-n jártam, ahol mindent rendben találtak. Utána részt vettem az utolsó ultrahangon is, ahol megint láthattam az én gyönyörű kisfiamat, aki már 2810 gramm és igenis startra kész. Találkoztam a dokival is, aki arra biztatott feküdjek egy hetet, mert 1 hét múlva nyílik a Margit kórház és milyen szuper lenne ott szülnöm. Na ezt nem ígértem meg neki, mert én erre képtelen vagyok, de hát majd meglátjuk a fiatalember, hogyan dönt. Szédületes, hogy már most Ö irányítja az életünket.
Mindenesetre sok időnk már biztosan nincs hátra így, 2 in 1, mert már nagyon érzem a helyezkedését ott lent….Nagyon érdekes érzés ez, hogy gyakorlatilag bármelyik pillanatban elérkezhet az idő és végre a láthatjuk Öt. Elmondhatom, hogy szuper terhességem volt, mert Barni végig nagyon jó kisfiú volt, de most már várom a végét.
Amandával sajnos nem igen jutottam előbbre, mert Ö most is úgy tesz, mintha nem történt volna semmi, én meg igenis most először életünkben meg fogom várni, míg legalább elém áll egy bocsánatkérés erejéig. Lehet még 70 évesen is írom majd ezt a naplót és még mindig erre várok…
Továbbá ami foglalkoztat az az, hogy BF hogyan viseli majd a szülés körüli eseményeket, mert Ö igazán bátor alkat és hatalmas arccal indul ennek igy gondolatban legalábbis neki, de egy éles helyzet azért csak más lesz. Ugyanis az én drága férjecském, mindenben racionálisan gondolkodik(talán csak mikor feleségül vett, akkor ezt elfelejetette egy fél napra..)De nálunk mindenre excel táblázat készül, mindent szeret előre megtervezni és látni..na azt nem tudom, fel van e készülve a hisztis, eltorzult fejemre mikor is majd semmi nem lesz jó nekem, vajon erre is van már táblázata...????? :-))))))))))))
Utolsó kommentek