mintha csak magamat hallanám. pont ilyen lehettem az utolsó hetekben, mint Te :D! csak azt tudom írni, mint anno Ti is nekem: nyugi, csak pár nap ;) remélem ez volt az utolsó otthoni hajmosásod a Barnival való taliig!

és én is magamat, ugyanilyen türelmetlenül vártam a nagy napot, ami nálunk nem jött el...vagyis magától nem jött el :))) remélem Te Barnid igyekszik kibújni, mielőtt kiindítják :)))
ilyenkor az ember már nem is emlékszik arra, hogy volt valaha nem terhes :))) és nekünk már meg hogy hiányzik a pocak...

Írjam én is, hogy mintha magamat hallanám? :-))) Pedig tényleg, én is ugyanígy voltam már a legvégén.
A szülésem előtti napon reggel már annyira türelmetlen voltam, hogy férjem felajánlotta, ha estig se szülök meg, elvisz vacsorázni, hogy ne legyek olyan csalódott, hogy legalább történjen valami. :-))))
Erre végül nem volt szükség, mert este már a kórházban voltam, másnapra pedig meg is született Bori, de ezt épp nemrég olvashattad is nálam. :-)
Mindenesetre köthetnél hasonló üzletet a férjeddel... :-)

Szerintem a szőkőnapra pályázik a kis lurkovics:)))

Haha... Pöttye, hogy te mikre nem gondolsz... bár Kriszta és BF kombinációját ismerve, kitelik a gyerekből ;) :DDDD

Ja, és domestosillat... nálam ma cif illat volt, de olyan, hogy ajtót nyitottam valakinek és egyből megdicsérte, szóval: fugát vixolni körömkefével és ciffel.... hm.... ????

Kriszta :))))) Nagyon drukkolok én is, és Ingrid kijelentésén nagyon jót mosolyogtam ( hogy kitelik a gyerekből ;) )

Hihi. Ez a pörgés már előjele valaminek. Legalább is nálam így volt. És amikor eljött az a pillanat, hogy tényleg MOST, menni kell, nincs mese, egyből az volt bennem, hogy még nem vagyok kész, nem készültem fel, csak még egy picit időt kérek. :D Szorítok!