Ma reggel is egy gyermekes anyukaként ébredtem. Az esténk megint mozgalmas volt, legalábbis Barninak, mert rémisztő dolgokat művelt. 3 órán keresztül, iszonyatos fájdalmakat okozva helyezkedett, egyszerűen leírhatatlan az érzés. Este már mondtam BF-nek, aki folyamatosan próbálta őt nyugtatgatni, bár nem sok eredménnyel, hogy engem rendesen megijeszt ez, mert olyan érzés mintha valami nagy baja lenne…Aztán egyszer csak nyugovóra tért, bár ezt a pár órát nem kívánom senkinek sem. Nem a fájdalommal van baj, inkább a tehetetlenséggel, amit átéltem. Remélem nincs semmi baja, egyszerűen csak sportolásra adta a fejét, a mi pici fiúnk. Nemsokára indulok a gyerekorvoshoz, akit még sohasem láttam, de a védőnő rám parancsolt, hogy ma mennem kell hozzá, receptekért.
Ma megint hajmosás lesz és reménykedés…de az már mesterfokon….
Utolsó kommentek