A mai nap nyugisan telt. Délelőtt sétáltunk egyet az ítéletidőben, majd ide-oda ténferegtünk. Majd eljött a pillanat amitől féltem…nem, nem, nem az!!! BF elment Nyíregyházára, én meg itthon maradtam. Hajat mostam, és lefeküdtem Amanda ágyára, hogy onnan navigáljam a tavaszi szekrénypakolást és a kinőtt cuccok selejtezését. Kivételesen tényleg csak hajtogattam az ágyon, mert nagyon féltem attól, esetleg majd ma szeretne látogatást tenni a fiatalember. Aztán 18.00 után, már bátrabb voltam, megfőztem holnapra , sőt még egy tiramisut is összedobtam…Azóta már mostam is, és örülök annak, hogy BF úton van hazafelé..
Barni ma nagyon nyugisan viselkedik, rá sem ismerek. Azért azt elárulom, hogy egész nap fájdogál a hasam, de teljesen elviselhető formában. Most már lassan kezdem azt hinni, hogy örökre bent marad…
Holnap délután ellátogatok a fodrász barátnőmhöz, aki ma röhögve hívott, hogy mi van már? Mire meg is beszéltük, hogy már meg is nőtt a hajam azóta mióta voltam és akkor is azt mondtuk , na egy utolsó hajvágás a szülésig Így holnap igazgatja kicsit a séróm.
Holnapra hideg frontot mondtak, holnap utánra meleget, majd megint hideget, de látszólag az én pocaklakómat ez egyáltalán nem érdekli.
Utolsó kommentek