Régen írtam le igazából gondolataimat, mert nem nagyon volt ihletem (eltekintve egy-két táblázattól). De most úgy érzem -minden "csöpögős" sztoriról való előítéletem mellett-, hogy itt az ideje...

Amikor pár hónapja leírtam, hogy csodát várunk, és az igazi csoda Barni megérkezésével fog megtörténni, még nem nagyon tudtam, mit is jelent ez, valahogy csak egy érzés volt... Most már tudom, mennyire igazam volt. A nehézséget most az okozza, hogy ezt a csodát, és minden velejáróját nagyon nehéz szavakba önteni. EZT ÁTÉLNI KELL!!!! Szerencsére nekem most megadatik, hogy napról napra átéljem kisfiam puszta jelenlétét (mert már ez is önmagában óriási csodás élmény), óráról órára történő változásait, percről percre zajló közös életünket, pillanatról pillanatra soha sem szűnő kíváncsi vágyakozást arra, hogy láthassam, érezhessem, hallhassam......

És ami még nagyon jó ebben a mi kis csodánkban: szerencsére már most tudni, hogy ez a csoda nem három napig fog tartani...

Ha bárki a jövőben kívánni szeretne nekem valamit, csak egyet kérek: ezt a csodát még nagyon sokáig átélhessem...