Amikor 11 évvel ezelőtt Amanda megszületett, még sok minden másképp működött, mint most. Nem is gondolná az ember, mennyit változott a világ 11 év alatt, pedig nagyon sokat. Akkor még a babaúszásnak sem volt ilyen nagy népszerűsége, sőt nagyon kevesen voltak, akik látták kedvező hatását. Valamiért én közéjük tartoztam és annak idején addig kutattam, míg megtaláltam az akkor még szinte egyedüli BABA-MAMA úszást, Mattesz Csillával. A Dagály uszodába jártunk, inkább nem részletezném milyen körülmények közé, de már akkor nagyon élveztem ezt a kis programot az akkor 3 hónapos kislányommal.
Sokan csatlakoztak hozzánk a baráti körből, de amilyen lelkesek voltak az elején, mindannyian lemorzsolódtak mellőlünk.. Hosszú éveket töltöttünk együtt az uszodában, mikor is már nem volt rám szüksége, mert egyedül kezdte nyitogatni a szárnyait a medencében, később pedig szégyen, nem szégyen.. de jobban elsajátította az úszás tudományát, mint amennyire ezt én megtettem röpke 18 év alatt. :-)

Alig vártam hogy Barni nagyfiú legyen és megismertessem őt is ezzel a csodálatos kis programmal. A héten elérkezett az idő, felpakoltam a kisfiamat és először életében felvehette a legkisebb úszónadrágot, ami olyan nagy volt rá, hogy rá kellett adnom egy eldobható úszópelust alá.. :-)..de bemerészkedtünk a medencébe. Az első pillanatban kicsit hidegnek találta a vizet, de pár perc alatt, újra az én mosolygós gyönyörűségemet tartottam a kezemben. Nagyon jól éreztem magam, újra eszembe jutottak az emlékek, tényleg csodálatos 40 perc volt..
Barni végig mosolygott, nagyon bátran és talpraesetten viselkedett, ezzel ismét megbizonyosodtam arról, hogy (nekem )Ö a legtökéletesebb baba a világon és hogy nem véletlenül sózom mostanában el az ételeket.. mit tagadjam, szeretem őt annyira, mint amennyire egyáltalán lehet egy másikat szeretni….. vagy talán még egy kicsit jobban…

Utolsó kommentek