Az egész úgy kezdődött, hogy Niki barátnőm, aki nagyon közel lakik hozzánk és a lánya 8 hónapos 3 nappal ezelőtt igencsak elkeseredve hívott fel…”Bedurrant az egyik cicim és hiába csinálok bármit, nem segít. Holnap utazunk nyaralni, mi lesz így?” Próbáltam nyugtatni, ellátni pár jó tanáccsal, miszerint tegye a kislányt sokszor cicire, meleg vízzel borogassa, biztosan megoldódik. Este mikor jöttem haza Amanda bizonyítványosztásáról, beugrottam. Az összes Nagyi ott ugrándozott, segítettek pakolni a másnapi nyaralásra, Niki meg folyamatosan küzdött, gépi és kézi fejőgépet felváltva használta, Dorinát folyamatosan próbálta etetni…de szegénykém már valószínűleg éhes sem volt…így Niki próbálkozásai kudarcba fulladtak. Eközben felhívtam egy szoptatási tanácsadó lányt, aki szintén a környéken lakik és ő is próbált segíteni, de hiába…Ekkor az az ötletem támadt, miért nem próbáljuk meg, hátha Barni tud segíteni. Apa eközben Barnival volt otthon és épp a fürdésre készülődtek, mikor is telefonáltam neki, indulok Barniért. Barni ekkor már 3, 5 órája nem evett. Hazamentem, felöltöztettem őt, majd indulás …Már nagyon éhes volt, sírva értünk oda.
Niki már nagyon rosszul érezte magát, hőemelkedése volt és nagyon elfáradt. A szoptatási tanácsadó azt mondta, nem sok esély van arra, hogy Barni elfogadja a cicit, mivel 2,5 hónapja nem szopizott. Azért rátettük és a mi szuperügyes kisfiunk 5 perc alatt megoldotta a problémát, ügyesen szopizott, én meg büszkén álltam ott, mert ekkor is azt gondoltam,hát nem ez a legtökéletesebb kisfiú ezen az egész világon?
Nagy boldogsággal jöttünk haza, tértünk nyugovóra és izgultunk Nikiért, hogy ne forduljon elő megint ugyanez a nyaralásuk alatt. Azóta beszéltünk telefonon, jól van és nagyon hálás Barninak a csodaszép nyaralásért…amire igaz a szlogen..” EZ nem jött volna létre, ha Barni nem ilyen ügyes…”
Utolsó kommentek