Sokat gondolkodtam már azon jó dolog e ha azt mondhatom, a délutánok és az estéink szinte teljesen egyformán telnek. Hiszen minden nap nagyon várjuk Apát haza. Amikor megérkezik türelmetlenül toporgunk, míg Apa leveti magáról a dolgozós ruháját, és valami lazába öltözik. Ekkor egyből megrohamozzuk, puszikat követelünk és törődést. Sokszor eszembe jut, szegénykémnek nincs is ideje kifújni magát, mert mi nem is hagyjuk. Ekkor általában következik az elmaradhatatlan séta Kiflivel az oldalunkon, (ami közben Barni általában bedobja a szunyát 15 percre ) majd egy kis kerti munka( mert az mindig van) és sajnos közeledik is a fürdés ideje.( Nagyon rövidek a délutánok így együtt, de hát sajnos ez van.) Apa ilyenkor elvonul Barnival, mostanában igyekszem őket nem zavarni, mert ez az ő kettejük pillanata.. a fürcsi. Barni nagyon élvezi ezt. Apa gondosan felöltözteti, közben minden testrészét megcsodálja és ezeket egyesével p
uszival is jutalmazza. Ezután jön a vacsora, amit hol én , hol Apa ad, majd egy kis pihi Apuci vállán és Barni már el is indult kicsi barátjához, akivel egészen hajnali 5-ig tölti az idejét. Szerintem nagyon is jó programokat találnak ki, mert reggel mosolyogva ébred és így van ez már lassan 6 hete.


Utolsó kommentek