Semmi extra nem történt aznap, egy átlagos nap volt. Olyan, mint a többi, amikor is reménykedve  vártam az én kicsi fiamat. Már nagyon vágytam arra, hogy a karomban tarthassam, puszilhassam, egyszerűen csak végre látni kívántam. Hiszen 9 hónapig melengettem őt, tápláltam, vigyáztam rá, védelmeztem őt. Talán nem véletlen a 9 hónap, mert azt hiszem egy nappal sem bírtam volna már tovább nélküle...és elérkezett az a bizonyos nagy nap....ennek már 4 hónapja. Tudom, közhelyes azt mondani, " : Milyen gyorsan telik az idő"..De mégis így van. Napról-napra látom, ahogy nő, ügyesedik, ahogyan egyre jobban ragaszkodik hozzánk és ennél nincs is jobb érzés. Büszke vagyok rá, szeretem, ahogyan rám néz, ahogyan hozzám bújik, érdekes még az sem zavar, ha a felesleges tejcsit rám köpi, mert úgy érzem, tényleg Ő az, akire vártam...

A blogom drága barátnőm segítségével ma új alakot ölt, BOLDOG HÓFORDULÓT kívánva ezzel a mi kis gyönyörűségünknek.