Szerintem Barni nem anyafüggő. BF néha szokta mondani ezt, de én úgy érzem, egyáltalán nincs így.
Szereti a társaságot, mind minden gyerek, sokszor játszik viszont már magában,(na jó, csak max. 10 percet), de igazából, ha valaki foglalkozik vele, szinte mindegy ki az illető. Határozottan megismer már minket, de édesen mosolyog bárkire, aki kedves szavakkal illeti.
Szeret hangzavarban aludni, nem igényli a csendet, talán azért, mert mivel én nyughatatlan vagyok, mindig zizeg nálunk valami. Zene, tv, számítógép, vagy épp csomó ember, akik szívesen járnak hozzánk.
Vannak pillanatok, amikor viszont csak ketten vagyunk. Reggelente, mikor Apa és Amanda elmegy, mi kettesben fekszünk még egy kicsit, aztán felöltözünk.. na, ilyenkor szoktunk beszélgetni az élet nagy dolgairól. Mesélek Barninak arról, milyen volt akkor, mikor a pocakomban volt és hogy milyen nagyon vártam őt. Ilyenkor úgy teszek mintha össze akarnám hajtogatni őt picire és közben el is mondom neki hogy : „hol van az én pici babám", és közben nagyon kacag, mert nagyon tetszik neki a dögönyözés. A napokban a barátainknál fektettük őt le fürdés után , majd mi felnőttek éjfélig kockáztunk, majd az ölemben egy pokrócba csavarva hoztam őt haza. Barni ebből semmit sem vett észre, édesen szundizott tovább az ágyában reggelig. Ekkor mondtam BF-nek, : „ Szerintem nem véletlen az, hogy ilyen sokáig vártunk rá…”
Ha még Barnabás nem is veszi észre annyira a programok közti különbséget, én viszont nagyon értékelem az olyan progikat, amikor Apa is velünk van, mert úgy szeretem őket nézni..IGY EGYÜTT!!!!
Utolsó kommentek