Az egész úgy kezdődött, hogy Niki barátnőm, aki nagyon közel lakik hozzánk és a lánya 8 hónapos 3 nappal ezelőtt igencsak elkeseredve hívott fel…”Bedurrant az egyik cicim és hiába csinálok bármit, nem segít. Holnap utazunk nyaralni, mi lesz így?” Próbáltam…

Sokat gondolkodtam már azon jó dolog e ha azt mondhatom, a délutánok és az estéink szinte teljesen egyformán telnek. Hiszen minden nap nagyon várjuk Apát haza. Amikor megérkezik türelmetlenül toporgunk, míg Apa leveti magáról a dolgozós ruháját, és valami lazába öltözik.…

Hamar rájövünk, hogy a babáknak is ugyanúgy vannak kedvenc dolgaik mint nekünk, felnőtteknek. Barni sincs ezzel másképpen.. Van pl. egy kedvenc zenélő malackája, ami Apa szerint közönséges patkány, mert szerinte egy malacnak nincs hosszú bajusza, de szerintem ez csak fantázia…