Elérkezett az idő, mikor is elmondhatom, nyugisan telnek a napjaim. Illetve kevesebb munkával. Igyekszem többet itthon lenni, de már rájöttem, nekem alapból mennem kell. A hét nagyon jól kezdődött, mert végre hallhattam Barni szívhangját, láthattam őt egy pillanatra. Édesen nézett rám, azt hiszem egyre türelmetlenebb leszek 2500 gramm a súlya, a hozzáértők szerint nem igen lesz nagyobb 3 kilónál. Ennek nagyon örültem, mert az elvem az, majd itt kint szépen megnő. Végülis onnan ki is kell jönnie, szóval nem kell hatalmasra nőni. Hétfőn voltam masszázson is, ami eszméletlenül jól esett, meg beiktattam egy pedikűrt is. Viszont tegnap észrevettem, ahogyan a folyosón közlekedtem, hogy igazi kismamajárásom lett. BRUM-BRUM mint egy medve. Aztán mentem tovább, azzal a kijelentéssel, hogy tudok én még rendesen menni. De a járásom nem változott, csak a tempó..ezen jót mosolyogtam. Tegnap mondtam BF-nek is, hogy most kezdem érezni, kicsit nehezebb az élet a pocakkal.
A múlt héten igazán büszke lehettem a lányomra. Miután megnyerte az iskolai vers és prózamondó versenyt, az ő korosztályában ő képviselte az iskolát a területi versenyen. Nagyon sok mesét elolvastam, keresve a legtökéletesebbet, amivel készülhetünk. Modern világunknak köszönhetően az interneten megtaláltam azt, ami tökéletesnek bizonyult. Elkezdtük tanulni, Amanda annyira ügyes, így nem volt nehéz vele haladni. Pár nappal később a megmérettetésen, lenyűgözte a zsűrit és maximális pontszámmal megnyerte a versenyt. Őszintén mondhatom, az anyaságban ezek a pillanatok a leggyönyörűbbek, ezek feledtetik a nehézségeket, és igazán boldoggá teszik a szívemet. Ezúton is szeretném megköszönni Csandinak, aki humorával igazán különleges meséket ír. Mi MESE A TENGERKÉK TINTAHALRÓL című mesét választottuk. Úgy láttam BF is büszke volt a lányára.. BF…..nagyon hálás vagyok, mert olyan édes férjem van. Aggódik értünk, mellettem van és igazán figyelmes. Szerintem ő lesz a világ legboldogabb apukája ha Barni megérkezik és nagyon remélem, hogy ő lehet majd az első aki megcsodálhatja a kis pofiját. Úgy érzem, nagyon boldog lesz és én már úgy várom, hogy láthassam azt pici kis testét a kezeiben. De jut is eszembe..holnap elutazik, és csak vasárnap jön haza. Nem örülök most ennek, de nagyon remélem Barninak majd eszébe sem jut most elindulni.
Hétvégén Heléna kápráztatott el megint minket, édes az a pici lány…
Utolsó kommentek