Talán sokan nem értik, talán sokat nem érzik, és talán sokan el sem tudják képzelni, hogy egy háziállat milyen nagyon a szívünkhöz tud nőni…

Talán sokan nem értik, talán sokat nem érzik, és talán sokan el sem tudják képzelni, hogy egy háziállat milyen nagyon a szívünkhöz tud nőni…
Kedves Blog Barátaim!
Szombaton, családunk lány tagjai barlangtúrára mennek. Egy igazán izgis (ahogy Ami mondaná), program ez. Nem az a betonozott utakon való barlangos sétálgatás, hanem overállba öltözve, kúszva-mászva..minden gondot, problémát bejártnál hagyva..
Ha valamelyikötöknek van kedve csatlakozni, szivesen látom... :-)
A barlang Budapesten van a II. kerületben...és kb. 3 órás ...
Már alig várom....részleteket szivesen irok, ha érdekel valakit.
Tegnap a doktor néni ismét látni szeretett volna minket.. Megajándékozott minket egy újabb oltással, súly és hosszméréssel és persze egy kis simogatással, amiért Barni mosollyal jutalmazta.
Barni ismét nőtt.. DE nem széltében, hanem hosszában...amire a doktor nénink már csak nevetett és azt kérdezte, hogyan győzzük ruhákkal ezt a növekedést…
74,5 cm és pontosan 8 kiló.
Hivatalosan is fel lett jegyezve a két kis fogacska és azt mondta, egyenlőre várjak nyugalommal az újabbra, mert egyenlőre esélyét sem látja…..
Nálun k is járt a nagyszakállú...........mindenki cipőjébe tett valami ajándékot, aztán olyan gyorsan tovább állt, hogy senki sem látta...
Mindig szerettem volna egy saját magam készített adventi naptárral kedveskedni Amandának, de sajnos erre egyik évben sem jutott időm. Ám, most , hogy unatkozó (ha-ha-ha ) anyukaként itthon vagyok, elkészítettem Amanda első házi gyártású naptárját, amit napról-napra kíváncsisággal bontogat.
<
2 nagyon nagy dologról jöttünk beszámolni.
A héten kaptam Ingridtől pár fényképet, olyanokat amelyek nagyon közel állnak a szívemhez és amiket azóta többször megnéztem és mindig könny szökik a szemembe mikor arra a napra gondolok,…mikor Heléna megszületett, én pedig olyan büszkén és boldogan álltam a barátnőm mellett, hogy azt szavakba önteni nem tudom. Inkább megmutatok egy fényképet, amikor még sikerült a könnyeimet visszafojtva örülni ennek a gyönyörű pici lánynak…
Amikor eljön az este, rendszerint már mindenki itthon van. Fél 20.00 körül Barnabás nagy örömére csobog a víz a fürdőkádban és a két testvér fürdeni megy. Én levetkőztetem Barnit, Amanda már várja a kádban és ilyenkor Anyának van ideje kicsit összepakolni a házat. Kb. 15 perc a fürdés, majd Barnit illatosan vesszük ki, jön a pizsi és már melegszik is a vacsora ( ami tápszer.) Barni a nappaliban fekszik le és fogyasztja el az álomba ringató vacsit, ami után nekünk már csak egy dolgunk marad…a karjainkba venni a mi édes kicsi fiúnkat és bevinni őt az ágyába, ahol már várja a barátja és elkezdődik az éjszakai mulatozás..
1 héttel ezelőtt a fogkefémhez szaladtam, hogy megosszak vele egy vadi új hírt. Mivel családi fogkefével rendelkezünk, ezért fontos volt megosztanom vele… újabb használó van kilátásban, ugyanis Barnabás egy egészen pici kis fogat növesztett, aminek valljuk be már igen csak itt volt az ideje. Pár nap elteltével újabb fogacska jelent meg. Gyorsan behozta a lemaradást, most már csak azt várom, mikor tanul már meg rendesen ülni… Nem felülni, mert annak egyenlőre esélyét sem látom, hanem csak ülni akkor, ha felültetjük. Talán majd egyik napról a másikra ez is sikerülni fog.
Jaj, csak úgy repülnek az órák, napok, hetek, hónapok. Minden este ledöbbenek, hogy már megint eltelt egy nap, miközben az én pici fiam nagyfiúvá cseperedik és én nem tehetek semmit. Pedig Isten bizony szeretném megállítani az időt, kiélvezni minden pillanatát, sokkal jobban kihasználni ezt az időt, mert a végén már csak arra eszmélek…Barni kirepült a fészekből…erre a mai napon mi történt..az én nemrég születet kisfiam, egyszer csak szökni próbált…
;
Mint mindenki más: Megpróbálom elfogadni azt amit az élet ad, bár érteni nem értem én sem..A blogvilág gyásza természetesen engem is megérintett és ezúton szeretném együttérzésemet kifejezni Botond baba szüleinek..
100 post, 100 téma és gondolat, ez az én blogom…
Barni napról napra egyre édesebb, aranyosabb, ragaszkodóbb, szeretetteljesebb…és igen jó barát továbbra is. Na ezt nem én állítom, hanem a barátja, álommanó. Talán a múltkor elment és kipróbált mást, de végül rájött, Barninál jobb barátra nincs szüksége és visszajött hozzá. Barni most már határozottan kijelenthetjük, hogy megtanult kúszni, és ezt olyan aranyosan csinálja.Apukájától örökölte a fantasztikus étvágyát, az állandó evés kényszerét és azt is, hogy válogatás nélkül mindent szívesen elfogyaszt.Így történt ez az egyik közös ebédünk alkalmával is , mikor is Barninak sikerült megszereznie egy kifli csücskét., a baj akkor következett be, amikor is dönteni kellett..: egyek, vagy aludjak?
Barni ma délelőtt 7 hónapos lett. Ezt jól meg is ünnepeltük, Barni a virágok felborogatásával, én pedig ennek összetakarításával. Hiába, a tiltott gyümölcs nagyon érdekes...újra és újra, na de újra és megint újra .?? Ő csak nevet rajtam, mikor dühöngök, talán nem vagyok elég szigorú??
Bejelenteni valóm is van ám: 5 szuper titkos és szuper alvós éjszaka van a hátam mögött...Azért titkos, mert elkiabálni nem szabad, mert hiába gondolom én ilyenkor, hogy legközelebb már csak akkor kelek fel éjszaka, amikor várom őt aggódva haza a discoból...nagy a valószínűsége , hogy nem így lesz. De most alszom kifulladásig, illetve addig amíg lehet.
Barni napok óta a felnőttek ebédjét eszi, ami volt rakott krumpli( turmixolva), karfiol leves és paprikás krumpli…
Így jár az, aki nagyfiúvá cseperedik…
Az első meghivásunk egy IGAZI szülinapi zsúrra....nem semmi, ennyi hasonló korú babát még igy együtt Barni nem is látott és az, hogy az ünnepelt a mi szépséges Helénánk volt, csak hab a tortán..amin nem is volt hab, igy Barrni is kedvére lakmározhatott.
Hát igy történt , hogy Barni barátnője nagylány lett. Ennek fele sem tréfa,- gondolta Barni -és a héten ő is igazi nagyfiúvá cseperedett. A keze közelében lévő dolgokat igyekszik elérni és ezért meg is tesz mindent. Ha a keze már nem nyúlik tovább, akkor visszahúzza, és hernyóként közeledik. Halad is és mi olyan büszkék vagyunk rá. Pontosan tudja, hogy kell a felnőtteket levenni a lábukról…mosoly, mit mosoly vigyor!!! Mindig, minden helyzetben.
Ez a napló Barni naplója, de azt szeretném, ha majd egyszer elolvassa, tudjon meg sok mindent a családjáról, arról, hogyan éljük a napjainkat. Ezért születnek néha postok Amandáról is, na meg azért, mert Ő is az én gyermekem.
Elment tőlünk, itt hagyott egy szó nélkül. Ezt nem vártam tőle, mert idáig igenis jól tartottuk, befogadtuk, szerettük…Legalább tudnám miért. ? Talán csak nem szereti Barni növekvő fogacskáit, talán új barátot keresett… Keresem a választ, közben meg iszonyatosan sajnálom Barnit, aki éjszakázik valamiért, valamiért, ami biztosan nem jó neki. Remélem hamar túl leszünk ezen, és nemsokára már egy fogacskával több lesz itthon.
Utolsó kommentek