Ma arra lettem figyelmes, hogy HOPP, már milyen rég nem jártam a saját blogomon sem. Remélem, Barnit majd később kárpótolja az, hogy az időmet vele töltöm inkább, illetve Amandával. Elindult az iskola, amire megint sokat készültünk, vásároltunk és még mindig nincs vége. Barni eközben nagyfiúvá cseperedik, büszke vagyok rá az uszodában ahol is, ma is 5 alkalommal merült és tényleg olyan mintha mindig is ezt csinálta volna. Szépen fejlődik, lassan kezdjük elhagyni a tápszeres étkezéseket, illetve igyekszem minimálisra csökkenteni. Ez megint nem kis feladat, mert az ételek bevezetése, nem mindig zökkenőmentes, de végül mindent elfogad, aranyosan eszik, kóstolgatja az új ízeket, én meg nagy örömmel készítem neki, napról-napra. A forgás már remekül megy és már tolatni is tud. Nézegeti a játékokat, és már van kedvenc elfoglaltsága is. Kifli, ő a favorit, Barni hangos kacagásokkal köszöni meg neki az idétlen futkározós bemutatót, a labda visszahozását, vagy csak egyszerűen azt, hogy Kifli sosem felejti el odaadni Barninak járó pusziját, ami a fiatalembernek hihetetlenül tetszik.

Nehéz időszak ez, mert már feküdni nem olyan izgi, de ülni még nem tud, kézben meg csak nem lehet egész nap, de van, hogy így van, ezért én sokszor annyira elfáradok, hogy úgy érzem, nem birok ki még egy ugyanilyen napot, de aztán jön a reggel és a kisfiam hatalmas mosollyal fogad a szobájában és én máris úgy érzem, bárcsak sosem nőne fel, mindig ilyen pici maradna. A napok úgy telnek, hogy Barni igyekszik Apával reggelizni, de sajnos ez nem mindig sikerül. Ha viszont igen, akkor Apa és fia egy nagyon kellemes reggelit töltenek el együtt, majd Barni az ágyban landol, Apa pedig el is viharzott. Ekkor még egy szundi következik, majd Anyával a reggeli készülődés, főzés, pakolás, séta, majd már várjuk haza a tesót, és igyekszünk kibírni délutánig, amíg Apa ismét itthon lesz. Naponta kb. 3 alkalommal alszik, kétszer kb. fél órát és egyszer olyan másfél órát…majd jön a mi kedves barátunk, aki nem csak Barni szívébe férkőzött be, de mi is nagyon örülünk ennek a barátságnak. Álommanó, már a családunk kicsi tagja, remélem Barni mellette fog felnőni. Még mindig reggelig buliznak, majd kezdődik egy új nap, amelyek olyan gyorsan követik egymást, hogy én csak szomorkodom, mert mindjárt felnő az én pici fiam.

Túl vagyunk a nehéz időszakon, Barninak kutya baja, leszámitva azt, hogy most megint hozzá kell szoknia a saját ágyikóban alváshoz. Ez az éjjel elég siralmasan ment, mondhatnám azt is Barni sirt, mi meg hallgattuk, de nem tartott sokáig és a fiatalember reggelig szundizott az ő kis ágyában. Láznak már nyoma sincs .

Amanda még a táborban, remekül érzi magát, teljesen fel van dobva. Nagyon örólök ennek, mert nemsokára kezdődik a suli, addig legyen még pár szuper élménye.Jövő héten kedden lesz vége a táborázásának, amit egy előadással zárnak. Kiváncsi vagyok rá, milyen lesz a szinpadon.Miután hazajön, megint megy a Duna Tv-be mesét mondani. Remélem megtalálja a maga útját, ez lenne a legfontosabb. A múlt héten kaptunk tőle egy kis meglepetést, amiről azt gondolom, minden szülő erre vágyik és ha megkapja, annál nem is kell több, amit a gyerekétől kaphat.Természetesen BF is megkapta a maga oklevelét, a "legeslegjobb Apa " cimmel.

...az összes éjszakázó Anyuci előtt. Én már jól voltam tartva az elmúlt hónapokban, aztán most az elmúlt napokban kaptam én mindent, csak alvás lehetőséget nem. Sajnos Barni hétfő  estére valószínűleg az oltás hatására, belázasodott. Próbálkoztam én mindennel, sziruppal, kúppal, de a láz makacsabb volt, mindennél. Inkább azt mondhatom, hogy csak stagnálni tudtam neki, se feljebb, se lejjebb nem ment..Percekbe tudom számolni a pihenéseinket. A keddi nap nagyon komoly 41-42 fokos lázzal telt, volt itt az ügyelet, a gyerekorvos.. de nem találtak semmit. Azt mondták valószínűleg az oltás, bár mindenki hozzá tette, hogy ilyen magas láznak nem szabadna lennie. Tegnap délelőtt mikor  a doktor néni elment, azt mondta, ha még egy alkalommal felmegy a láz, irány a László kórház, oltás ambulanciája. Hát Barni berezelt és tegn ap egész nap csak hőemelkedése volt, estére viszont megint lázas lett, de "csak" 38,4. Szinte egész éjjel ez volt, reggelre már csak hőemelkedés,,,és most mértem ..a gyerek ki van hűlve. Nagyon aggódtunk, Apa tegnapra még szabit is kivett,  amit Barni nagyon élvezett, mondta is az én Apukám, hogy biztosan csak Apucira vágyott.:-) Hát lehet, de mindenesetre jól ránk hozta a frászt….

Ma Barni hátról hasra, majd innen először vissza is fordult.

Ma megint a doktor néninél jártunk. Barni aranyos volt mint mindig, de azért bosszúból az oltás alatt lepisilte a doktor nénit. A ma mért méretei: 7180 gramm és 64 cm.

Barni már alszik 1,5 órája, hamarosan ébredni fog és megeszi a Mamija által készített húslevesből kihalászott répákat és krumplikat.

Mindig szerettem volna jó elbeszélő lenni, hogy elmondhassam azokat a gondolatokat, amelyek a lelkemből fakadnak. Szeretnék tűz mellett üldögélve mesélni az embereknek, látatni velük mindent, megríkatni és megnevettetni őket…ez az, amire nagyon vágyom. A mai napon viszont én kaptam egy különleges ajándékot, olyasvalakitől, akitől nem is vártam., és talán ezért olyan értékes ez nekem. Köszönöm Bea!!! Kreatív lennék….nem hiszem, csupán csak úgy tűnik sikerült Bea szívében egy kis pontot hagynom, ami nagy boldogság nekem.. hát lássuk, kik azok, akik az én szívembe hagytak egy olyan pici kis dolgot, amiért nap mint nap kíváncsian tekintgetek be a hétköznapjaikba..  

                     ezentúl is olvashatnak a hétköznapjainkról azok, akiknek a szívében ott van az a pici dolog értünk, nekünk...

Itt van máris egy pozitívum..

Amikor Barni még növekvőben volt a pocakomban, hosszú kutatómunkát végeztem pl. babakocsi ügyben is, akkor még azt reméltem, létezik tökéletes babakocsi, igyekeztem is nagyon, hogy rátaláljak. Ekkor találkoztam először egy francia márkával: RED CASTLE.

Minden szupernek tűnt, találtam is egy megfelelőt, ami BF megértésének hála, nemsokára már itt díszelgett a babaszoba közepén. 3 részes, mózes, hordozó és a sportkocsi. Persze ezekhez tartozott még minden fajta luxus kiegészítő, az esővédőtől kezdve, a nagyfényvédőkig, minden. –emlékszem még, hogy vártam azt, hogy már legyen valaki ebben a szuper járgányban.. Amikor végre egy kis élet került bele, én boldogan és büszkén tologattam..

Lépjünk egy kicsit előre az időben…kb. 2 hónapot, amikor is az én álom babakocsim, rémséges külalakot kezdett ölteni. A huzat, ami szintén tökéletes választásnak tűnt eleinte, kopott lett és csúnya, olyan, hogy egy kis idő elteltével, már szégyenkezve tologattam..

Ekkor megkerestem a lányt, akitől vásároltuk, aki hetekig ígérgette, hogy majd lesz ebből valami, mert ismerik a problémát, előfordult már másnál is( az én általam választott színnel voltak csak gondok)..már már azt hittem, ígérgetés csak az egész , mikor is egyik nap..egy futár csengetett és megajándékozott egy komplett babakocsival. Azóta ismét büszke babakocsi tulajdonos vagyok, de egy dolgot megtanultam…Tökéletes babakocsi nem létezik, annak viszont nagyon örülök, hogy nekünk van egy majdnem az…         

Sokat gondolkodtam mostanában. Amikor elkezdtem írni ezt a blogot, egy cél vezérelt. Írni azért, hogy majd később megmutathassam Barninak, milyen gyönyörű várandóságom volt vele, milyen nagyon vártuk őt és talán valamit az írásaimon keresztül adni majd neki.. később, amikor már nagyobb lesz, amikor majd megérti, tényleg ő az én kis csodám.

Barni megjárta Ausztriát. Gyönyörű helyeken jártunk(képek itt). Az időjárás sajnos sokszor nem nekünk kedvezett, de azért összesítve volt olyan mikor kirándulni lehetett, volt strandolós és persze volt olyan is, amire senki sem vágyott, hideg. De a szállodánk szép volt. A barátaink végül csatlakoztak mellénk, így Barninak is volt játszótársa, aki egy picit nagyobb ugyan, de remekül megtudja tépni Barnit ott, ahol éri. Nekünk pedig így minden estére remek program jutott, sok nevetéssel, játékokkal, míg a gyerekek mellettünk aludtak. Barni igazán remek kis hapsiként viselkedett, húztuk-vontuk egész nap, ő meg csak aludt, aludt..szinte átaludta az egész hetet. Bizonyára a hegyi levegő volt rá ilyen jó hatással..

Semmi extra nem történt aznap, egy átlagos nap volt. Olyan, mint a többi, amikor is reménykedve  vártam az én kicsi fiamat. Már nagyon vágytam arra, hogy a karomban tarthassam, puszilhassam, egyszerűen csak végre látni kívántam. Hiszen 9 hónapig melengettem őt, tápláltam, vigyáztam rá, védelmeztem őt. Talán nem véletlen a 9 hónap, mert azt hiszem egy nappal sem bírtam volna már tovább nélküle...és elérkezett az a bizonyos nagy nap....ennek már 4 hónapja. Tudom, közhelyes azt mondani, " : Milyen gyorsan telik az idő"..De mégis így van. Napról-napra látom, ahogy nő, ügyesedik, ahogyan egyre jobban ragaszkodik hozzánk és ennél nincs is jobb érzés. Büszke vagyok rá, szeretem, ahogyan rám néz, ahogyan hozzám bújik, érdekes még az sem zavar, ha a felesleges tejcsit rám köpi, mert úgy érzem, tényleg Ő az, akire vártam...

A blogom drága barátnőm segítségével ma új alakot ölt, BOLDOG HÓFORDULÓT kívánva ezzel a mi kis gyönyörűségünknek.

Minden évben az én kívánságomat teljesítve, valami nagyon meleg helyre megyünk pihenni.Az idén viszont Apa és Barni kívánságát követve, megpróbáltunk valami olyan helyszint választani, ahol kellemes a klíma és végre Apa nem azt meséli a nyaralásunkról: „ Hú, iszonyú meleg volt”. Ausztria, ez lett a kiválasztott helyszín, mert ide viszonylag könnyedén eljutunk autóval, felpakolhatom a fél házat ( csak még BF nem tudja ):-) Most egy hétig a postaládánk várja a lapokat, ne fogjátok magatokat vissza, ha legyűrhetetlen késztetést éreznétek a lapküldésre, mert Apukám üríti naponta a postaládát, így van hely jó sok szeretetnek, ami a lapokkal érkezik.

Ne felejtsétek el a pénteket.Amanda ismét művésznő lesz. :-)

Sokszor eszembe jut, milyen érdekes és kreatív dolog a blogírás. Ahány ember, annyi gondolat , program és ezekről születnek a postok, amelyeket olvasunk egymásnál hétről-hétre.

Hát igy telt az első úszásuk együtt Apának és Fiának.