Elkezdődött a hét....
2008.02.25. 12:48 - RKriszta
Címkék: úgy valamiről
Elmondhatom, hogy gyönyörű hétvégénk volt, pedig semmi különös sem történt. Egyszerűen csak együtt voltunk, szerettük egymást és ez így volt tökéletes. Szombaton Amandát vittük a szóbeli felvételi vizsgára, utána pedig meglátogattuk Ritáékat. Jázmin nagyon sokat nőtt, szereti ha ölben kényezteti
k, de hát ki nem?! Vasárnap reggel egy hatalmasat sétáltunk Kiflivel, a tavaszias idő megint ráébresztett arra, hogy az ország egyik leggyönyörűbb helyén lakunk és ez nagy ajándék nekem. Egész nap a kertben tevékenykedtünk, a késői ebéd után. pedig egy újabb séta következett..majd egy pici pihi és este megint sétálni mentünk. Szerintem Kifli már nem tudta mi történik, mert azért ennyi séta egy nap alatt..! De én annyira jól éreztem magam a tavaszi napsugarak alatt, hogy egész nap mehetnékem volt. Este beültem kicsit Barni szobájába, és megmutogattam neki a sok szép dolgot, ami már itt rá vár. BF csak mosolygott ezen, ahogyan agitálom őt az indulásra, de hát mi tagadás…nagyon várom már!
k, de hát ki nem?! Vasárnap reggel egy hatalmasat sétáltunk Kiflivel, a tavaszias idő megint ráébresztett arra, hogy az ország egyik leggyönyörűbb helyén lakunk és ez nagy ajándék nekem. Egész nap a kertben tevékenykedtünk, a késői ebéd után. pedig egy újabb séta következett..majd egy pici pihi és este megint sétálni mentünk. Szerintem Kifli már nem tudta mi történik, mert azért ennyi séta egy nap alatt..! De én annyira jól éreztem magam a tavaszi napsugarak alatt, hogy egész nap mehetnékem volt. Este beültem kicsit Barni szobájába, és megmutogattam neki a sok szép dolgot, ami már itt rá vár. BF csak mosolygott ezen, ahogyan agitálom őt az indulásra, de hát mi tagadás…nagyon várom már!Ma olvastam Panka blogjában egy nagyon aranyosat és remélem nem haragszik meg, de annyira magaménak érzem : „ Ne keverjük össze a vágyainkat a lehetőségeinkkel”….
Ha ilyen egyszerű lenne…..
Excel
2008.02.22. 09:49 - BF
| Időpont | Esemény |
| 16:11 | RK: Ajaj elfolyt a magzatvizem... BF: Akkor készülödj, induljunk. |
| 16:12 | RK: Gyorsan zuhanyzok, és hajat is kell mosnom... Te is borotválkozz meg, nehogy ilyen szőrösen lásson meg Barni.... |
| 16:20 | BF: Nem kellene indulnunk? RK: Jó-jó, csak még el kell pakolnom a szennyes edényt. |
| 16:23 | BF: Mindened megvan (már az autóban)? Papucs, telefon? RK: Upsz... a telefonom valahol a konyhában maradt. (kanyar vissza...) |
| 16:30 | RK: Azért nem kell száguldozni!!! Mindjárt itt megszülök.... BF: Nem száguldozok, csak úgy megyek, mint máskor, de ez a sok balfék, nem tudja, hol a gázpedál! (A dudát nyomva: menj a fr......ba azzal kis sz....ral előlem!!!) |
| 17:10 | BF: Gyere, itt van egy tolókocsi, ülj bele, felmegyünk vele a lifben. RK: Minek, tudok én járni. Jaj, megint nagyon fáj. |
| 17:13 | BF: Hány perces volt ez most? RK: Mit tudom én, azt hiszed, csak ezt figyelem? BF: Ki tudja, ha nem Te, hogy mikor meddig fáj? Legalább mondd nekem, hogy most kezdődött és ért véget, majd akkor én mérem... |
| 17:25 | RK (csöng a telefonja): Ki telefonál ilyenkor már megint? Nem igaz, már megint ez az ügyfél... BF: Felvegyem? RK: Nem, majd felhívom holnap. BF: Holnap? Szerintem, kérd meg Barnit holnap, majd ő elintézi... RK: Jaj, de fáj, na jó, ha nem holnap, akkor majd jövő héten. |
| 18:05 | BF: Ha feljebb emeled a fejed 2,5 cm-rel, akkor szerintem jobban tudsz nyomni. RK: Persze, és ha 10 centivel errébb jösz, akkor még ide is fekhetsz, és meg is szülhetsz helyettem! |
| 18:10 | RK: Ugye csípsz? BF: Nem, nem csíplek. Most megvárom Barnit, aztán le is lépek Jennifer Anistonnal. RK: Jó, akkor küldd helyetted holnap látogatni Brad Pittet. |
| 18:30 | RK: Jaj, már nem bírom (nagyon erőlködve...). BF: Most már bírd ki, mindjárt megvan. RK: Könnyű azt mondani! |
| 18:32 | BF: Ügyes vagy, ügyesek vagytok. Milyen édes? Tiszta apja! RK: De édes, olyan a szája, mint az enyém, de miért Tőled örökölte az orrát???? |
Felkészülve
2008.02.22. 08:19 - RKriszta
Címkék: babavárás
Tegnap megint ctg-n jártam, ahol mindent rendben találtak. Utána részt vettem az utolsó ultrahangon is, ahol megint láthattam az én gyönyörű kisfiamat, aki már 2810 gramm és igenis startra kész. Találkoztam a dokival is, aki arra biztatott feküdjek egy hetet, mert 1 hét múlva nyílik a Margit kórház és milyen szuper lenne ott szülnöm. Na ezt nem ígértem meg neki, mert én erre képtelen vagyok, de hát majd meglátjuk a fiatalember, hogyan dönt. Szédületes, hogy már most Ö irányítja az életünket.
Mindenesetre sok időnk már biztosan nincs hátra így, 2 in 1, mert már nagyon érzem a helyezkedését ott lent….Nagyon érdekes érzés ez, hogy gyakorlatilag bármelyik pillanatban elérkezhet az idő és végre a láthatjuk Öt. Elmondhatom, hogy szuper terhességem volt, mert Barni végig nagyon jó kisfiú volt, de most már várom a végét.
Amandával sajnos nem igen jutottam előbbre, mert Ö most is úgy tesz, mintha nem történt volna semmi, én meg igenis most először életünkben meg fogom várni, míg legalább elém áll egy bocsánatkérés erejéig. Lehet még 70 évesen is írom majd ezt a naplót és még mindig erre várok…
Továbbá ami foglalkoztat az az, hogy BF hogyan viseli majd a szülés körüli eseményeket, mert Ö igazán bátor alkat és hatalmas arccal indul ennek igy gondolatban legalábbis neki, de egy éles helyzet azért csak más lesz. Ugyanis az én drága férjecském, mindenben racionálisan gondolkodik(talán csak mikor feleségül vett, akkor ezt elfelejetette egy fél napra..)De nálunk mindenre excel táblázat készül, mindent szeret előre megtervezni és látni..na azt nem tudom, fel van e készülve a hisztis, eltorzult fejemre mikor is majd semmi nem lesz jó nekem, vajon erre is van már táblázata...????? :-))))))))))))
Nehéz pillanatok
2008.02.20. 09:13 - RKriszta
Címkék: amanda
Amikor egy gyerek változik, szerintem azt mindig nehezen éljük meg, mi anyák. Még akkor is, ha a változás számunkra kedvező és boldogságos, de mégis valami más lesz. Arról nem is beszélve, mikor az új helyzet, inkább rémisztő és fájdalmas. Hát ezt élem én most meg. Amanda, az én pici lányom, serdülőkorba került és az én anyai szívem nagyon nehezen viseli az ezzel járó változásokat. Jó lenne, ha jönne egy angyal, aki megmondaná, hogyan kell ezt kezelni, mikor cselekszem helyesen és egyáltalán, hogyan dolgozzam ez én fel. Számítottam erre, tekintettel arra, Amanda szókimondó gyerek volt mindig is, talpraesett, meg hát amúgy is, minden gyerek eljut egyszer ide. De erre nem lehet felkészülni...Mindig is szerettem benne a nagyszájúságát, de mostanában sértően csinálja és olyan dolgokat enged meg magának, amiket nem érdemlek(érdemlünk) meg.
Tegnap is történt valami, amit felesleges most leírnom, de hazudott nekünk és bár nem olyan nagy dolog, engem mégis megvisel. Szeretném elérni, hogy mindig minden helyzetben őszinte legyen velünk, de nem tudom, hogy kell ezt csinálni.? Számtalanszor beszélgettem már vele erről, hogy inkább mondja el ha valami történt, mert megoldjuk, de mindenre fény derül egyszer és akkor sokkal rosszabbul fog esni mindenkinek…Tudom én, hogy minden gyerek abban bízik, a dolgok amiket nem szeretne hogy kiderüljenek, talán nem is fognak és ebben az én lányom sem kivétel. Ráadásul, olyan tartás van benne, büszkeség, hogy képtelen elém állni és azt mondani. „Ne haragudj”. Engem meg nagyon bánt és bár tegnap igyekeztem BF-re hagyni a vitát, egész éjjel nem aludtam és még most is azon jár az agyam, mit kellene másképpen csinálni…..
Ma reggel....
2008.02.17. 09:23 - RKriszta
Címkék: úgy valamiről
Meghatódtam..és rájöttem valamire --köszönhetem ezt Vörösbegynek. Csodásak a közös fotók amiket Barniról és apukájáról készitett. Most azt érzem, nem számit a fájdalom, a félelem...de életem egyik legszebb pillanata lesz mikor Barni BF kezében lesz....
A mi esténk....
2008.02.14. 12:26 - RKriszta
Címkék: úgy valamiről
Most valahogy úgy gondolom, minden pillanatot érdemes és szükséges megragadni arra, hogy BF és Én együtt legyünk. Nemsokára már Barnié lesz a főszerep…Ezért tegnap este kikapcsolódtunk egy kicsit. Az én szervezésem volt , BF-nek meglepinek szántam. Este 8 órára mentünk a Budavári Labirintusba, a szerelmesek labirintusa elnevezésű rövid kis programra. A lényege az volt, hogy a labirintusban két különböző úton indultunk el, egy lámpással a kezünkben. BF útja hosszabb volt és kacskaringósabb, az enyém picit rövidebb és egyszerűbb, de egy ponton az utunk összetalálkozott és a labirintus végéig már együtt folytattuk az utunkat. Pont mint az életünkben. Nekem nagyon tetszett, mert különleges volt, romantikus …és nem elhanyagolható az a dohos szag sem, amit imádok.
Hazafelé jót beszélgettünk, illetve helyesbíteném, szinte végig én dumáltam….:-)
Kellemesen telt az este, még az sem zavar, hogy BF lehurrogta a Valentin napot, pedig szerintem egy igazán kedves „ünnep” ez, hiszen sosem lehet elégszer a párunk tudomására hozni, milyen nagyon szeretjük és becsüljük őt.
Hétköznapok 9.
2008.02.13. 16:14 - RKriszta
Címkék: úgy valamiről
Ma megint ctg vizsgálaton jártam. Barni kicsit szégyenlősnek bizonyult, mert a váróteremben kirúgta a ház oldalát, bent pedig békésen aludt. Így vagy 45 percet töltöttem iszonyú kényelmetlenül a hasamon a figyelőkkel, de végül is produkált egy-két mozgást. Utána felküldtek a dokimhoz, mert elkészült a vér-vizelet leletem a múlt hétről, meg a Streptococcus szűrés eredménye is, ami negatív lett. A dokim addigra elment a Szent Imre kórházba ügyelni, így a Margitos főorvos nézte meg a leleteimet, aki közölte, hogy nem túl jók, mert elég erőteljesen vérszegény vagyok, így kb. 10 perc múlva már a gyógyszertárban álltam sorba.
Az elmúlt napokban iszonyatosan keményedett a hasam, a köldökömnél elviselhetetlenül fáj néha, szóval elkezdtem én is szenvedni. Remélem jövő hét végére a karjaimban tarthatom Barnit, azt hiszem akkor már elérkezett lehet az idő….
Hétköznapok 8.
2008.02.08. 18:47 - RKriszta
Címkék: úgy valamiről
Ma reggel az István kórházban kezdtem. Megnézték ultrahanggal a combomat, miért fáj ilyen nagyon. Persze vagy 1,5 órát várattak, pedig Apu is velem volt és mondta a nővérnek, hogy mindjárt szülök, de látszólag nem érdekelte, illetve jópofizott..de kivártam a soromat. Végülis ez nem lenne baj, csak olyan rosszul éreztem ott magam a járvány miatt, így inkább kint ácsorogtam. Még jó, hogy ma ilyen csodaszép volt az idő. Persze a lábamra semmi okosat nem mondtak, illetve látják, hogy hol fájhat, van ott valami zsírcsomó, de szerinte majd elmúlik ha megszülök. Addig meg feküdjek, napi 15 órát legalább. Hiába mondtam neki, hogy a terhességem előtt is fájt, egyfolytában azt hajtogatta, hogy a "baba már nagyon nyomhatja.." Feladtam...csak utálom ezt, hogy valami ilyen nagyon fáj, még sincs oka. Hazafelé vásároltam, meg tankoltam, elmentem Amandáért az iskolába, ahol levettek az ebéd pénzzel, így a mai napom 35 ezerbe volt..
Viszont vettem Barninak egy-két apróságot. Amióta meg itthon vagyok, takarítok. Kimostam Barni és Ami szobájában a függönyöket és a miénket is. A 3 szobában ablakot is pucoltam, meg a hatalmas tükröket is. Közben ágyneműt húztam mindenhol, azóta meg mosok, mint egy maci.
Büszke vagyok magamra, mert le tudtam állni, azzal a kijelentéssel...holnap folytatom. Nem szeretnék éjjel szülni menni, mert hiányzik a férjecském. Még 2 éjszaka nélküle. Nem is gondoltam, hogy ilyen rossz lesz. Azt hiszem ma az ő alvós pólójában alszunk Barnival....
Hétköznapok 7. ---A mai nap---
2008.02.07. 10:42 - RKriszta
Címkék: úgy valamiről
Mindjárt felrobbanok. BF beszervezte mára a villanyszerelőket, akik anno is dolgoztak itt a házban. Valami kisebb munkára jöttek ma. 8-kor meg is érkeztek, majd szó nélkül becsörtettek az én domestos illatos házikómba a sáros cipőjükkel. Összefogdostak mindent a biztosítótábla körül, koszos lett a tapéta, mindeeeeeen. Ráadásul ráléptek a FEHÉR fürdőszoba szőnyegre is, ami nem volt indokolt, mert tökre nem a helység abban a felében kellett dolgozniuk. Csupán a függönyt akarták elhúzni, ezért. De simán mellé is léphettek volna, mert hely az volt, bőven. Ezenkívül a függönyön is ott van a kézlenyomatuk. Most olyan ideges lettem. Elszarták az egész napomat, megyek takarítani. Ráadásul rossz éjszakám is volt, Barni alig aludt. (Tök vicces, mert Word doksiba írom ezt, és aláhúzta azt a szót: „elszarták”…majd mikor megnéztem mi baja ezzel, azt írja ki: ILYEN SZÓT NEM ILLIK PAPIRRA, ILL. KÉPERNYŐRE VETNI)Hi-hi
Ma BF már nem is jön haza….utálom ezt a hetet.
Hétköznapok 6.
2008.02.06. 14:13 - RKriszta
Címkék: úgy valamiről
Elérkezett az idő, mikor is elmondhatom, nyugisan telnek a napjaim. Illetve kevesebb munkával. Igyekszem többet itthon lenni, de már rájöttem, nekem alapból mennem kell. A hét nagyon jól kezdődött, mert végre hallhattam Barni szívhangját, láthattam őt egy pillanatra. Édesen nézett rám, azt hiszem egyre türelmetlenebb leszek 2500 gramm a súlya, a hozzáértők szerint nem igen lesz nagyobb 3 kilónál. Ennek nagyon örültem, mert az elvem az, majd itt kint szépen megnő. Végülis onnan ki is kell jönnie, szóval nem kell hatalmasra nőni. Hétfőn voltam masszázson is, ami eszméletlenül jól esett, meg beiktattam egy pedikűrt is. Viszont tegnap észrevettem, ahogyan a folyosón közlekedtem, hogy igazi kismamajárásom lett. BRUM-BRUM mint egy medve. Aztán mentem tovább, azzal a kijelentéssel, hogy tudok én még rendesen menni. De a járásom nem változott, csak a tempó..ezen jót mosolyogtam. Tegnap mondtam BF-nek is, hogy most kezdem érezni, kicsit nehezebb az élet a pocakkal.
A múlt héten igazán büszke lehettem a lányomra. Miután megnyerte az iskolai vers és prózamondó versenyt, az ő korosztályában ő képviselte az iskolát a területi versenyen. Nagyon sok mesét elolvastam, keresve a legtökéletesebbet, amivel készülhetünk. Modern világunknak köszönhetően az interneten megtaláltam azt, ami tökéletesnek bizonyult. Elkezdtük tanulni, Amanda annyira ügyes, így nem volt nehéz vele haladni. Pár nappal később a megmérettetésen, lenyűgözte a zsűrit és maximális pontszámmal megnyerte a versenyt. Őszintén mondhatom, az anyaságban ezek a pillanatok a leggyönyörűbbek, ezek feledtetik a nehézségeket, és igazán boldoggá teszik a szívemet. Ezúton is szeretném megköszönni Csandinak, aki humorával igazán különleges meséket ír. Mi MESE A TENGERKÉK TINTAHALRÓL című mesét választottuk. Úgy láttam BF is büszke volt a lányára.. BF…..nagyon hálás vagyok, mert olyan édes férjem van. Aggódik értünk, mellettem van és igazán figyelmes. Szerintem ő lesz a világ legboldogabb apukája ha Barni megérkezik és nagyon remélem, hogy ő lehet majd az első aki megcsodálhatja a kis pofiját. Úgy érzem, nagyon boldog lesz és én már úgy várom, hogy láthassam azt pici kis testét a kezeiben. De jut is eszembe..holnap elutazik, és csak vasárnap jön haza. Nem örülök most ennek, de nagyon remélem Barninak majd eszébe sem jut most elindulni.
Hétvégén Heléna kápráztatott el megint minket, édes az a pici lány…
Hétköznapok 5.
2008.01.31. 13:22 - RKriszta
Címkék: úgy valamiről
A hét munkával kezdődött, tegnap viszont szuper napom volt. Délelőtt a munkahelyemen voltam, (na nem ez volt olyan szuper), de délután végre találkoztam a szülésznőmmel. Délután 2 órára beszéltünk meg randit, a Szent Imre kórház szülészete előtt. Mikor odaértem, felhívtam. Szomorú hangon mondta, hogy sajnos 2 napja a járvány miatt, lelakatolták a szülészetet is, ezért nincs sok esély arra, hogy a beígért dolgokat meg is kapjam. Mert hogy megígérte, hogy megmutatja a szülőszobát, meg minden bentlévő helyiséget. Kicsit csalódott voltam, de abban maradtunk, várjak egy kicsit, kijön hozzám, és azért valahova leülünk beszélgetni. Én türelmesen vártam, miközben egy nagyon egyszerű nővel beszélgettem.(a menye vajúdott épp bent) Izgultam egy picit, mert még csak telefonon beszéltem Icával( ő a szülésznő) és csak remélni tudtam, hogy szimpatikus is lesz. De pár perc múlva már meg is nyugodtam, mert megérkezett egy végtelenül kedves, aranyos hölgy és én csak reméltem hogy ő lesz az. És ő volt. A folyosón ültünk le beszélgetni, aztán később bementünk a szülőszoba egyik helyiségébe. Ica először is megkérdezte mi az, amit másképpen szeretnék az első szülésemhez képest, mi az, amit elképzeltem. Én gyorsan elmondtam neki, hogy ha lehet, gátvédelemmel szeretnék szülni, más extra kívánságom nem is nagyon van. Ő azért mesélt arról, hogy pl. automatikusan nem adnak beöntést és érzéstelenítés sem. Jól átbeszéltünk mindent és én olyan jól éreztem magam vele. Kb. egy órát voltam nála, de még arról is mesélt, hogy pl. amikor Barni megszületik majd, egyből rám fogják tenni és kb. 10 percet lehet majd velem. Aztán elviszik őt a szoba másik felébe pancsizni, ami nem tusolást jelent, hanem habos vízben szó szerint pancsit. Ekkor lehet róla szuper fotókat készíteni, addig meg még jön majd a lepény, tehát én melózom majd tovább, míg Apa majd gyönyörködik a kisfiában. Ezután 2 órát lehet még ott velünk és utána, sipirc , mert biztosan át kell adnunk a helységet másnak. Mikor készülődtem eljönni, azért kaptam 2 percet és végigrohantunk mindenhol, így végül mindent láttam. Nagyon szép volt minden, tiszta és barátságos. Kedvet kaptam ahhoz, hogy ott maradjak.
A kis túrám után, siettem haza, mert tegnap volt az iskolában a szülői értekezlet. Fél hétre értem haza, ekkor még Amandával tanultam a mesét, amivel szombatra készül.Este persze be nem állt a szám és részletesen elmeséltem mindent BF-nek, akit látszólag még érdekeltek is a részletek.
Hétköznapok 4.
2008.01.28. 13:10 - RKriszta
Címkék: úgy valamiről
Várandóságom utolsó heteiben sem történik velem semmi izgi. Persze ennek örülök, mert ez azt jelenti, Barni jól érzi magát és én sem vagyok ezzel másképpen. Egy valaki viszont úgy érzem nyüglődik itthon…Ma reggel arra ébredtem, hogy BF morog mellettem, mert szerinte felháborító az, hogy nem elég, hogy a felesége másfélszer akkora mint korábban, el kell hogy viselje a bálna párnámat az ágyban( ez a szoptatós párnám, amivel remekül alszom), még a 3 plüss állatomat is el kell viselnie. Hát igen. Boci, Csirke és teknős kétségtelenül velünk alszanak. Teknősre vagyok a legbüszkébb, mert őt én nyertem. De nem ám akárhogy. A nászutunkon Gardaland-ban egy játékon és nem akárki volt az ellenfelem, mint az én mindent tudó drága férjem. Azóta teknős is beköltözött az ágyunkba, mert nem hagyhatom, hogy BF akár egy percre is elfelejtse, mi az, amiben jobb vagyok nála. Tehát most azt reméli, ma már nem alszanak velünk, bár én reggel mikor magamhoz tértem felhívtam, mert először is felháborodtam ( kicsit fáziskésésben voltam) azért, mert másfélszer akkorának nevezett hajnalok hajnalán, másodszor meg mondtam neki, hogy mi 5-en nagyon jól érezzük magunkat az ágyban, tehát ha itt valaki megy, az ő lesz..(de remélem azért maradni fog. ) Különben is valamelyik éjjel is arra ébredtem, hogy Ő alszik a bálna párnán. Átölelte, még a nagy nehéz lábait is átdobta rajta…
A mai nap ez volt a legnagyobb izgalmam és remélem ez ma már így is marad. Mára nyugis napot terveztem, sétáltam egy nagyot Kiflivel, vásároltam, Amandát viszem edzésre és várom, hogy imádott férjem hazajöjjön, mert valahogy úgy vágyom egy kis simire.
Hétköznapok 3.
2008.01.24. 10:21 - RKriszta
Címkék: úgy valamiről
Mindenki másképpen viseli ezt a 9 hónapot. Szerencsés vagyok, mert tényleg semmi bajom sincs, ugyanolyan energikus vagyok, mint régen, teljesen jól vagyok. Engem lelkileg visel meg, a testem változásait nehezen viselem. Ma nézegettem nyáron készült fotókat ( itt jegyezném meg, nem önsanyargatásból, hanem mert Amanda angol leckéjéhez családi fotókat kellett nyomtatnom)..hát nagyon elkeseredtem. Hiányzik a régi testem, szeretném a karjaimba tartani Barnit és visszakapni a régi énemet. BF édesen mondogatja, hogy tetszik neki ez a változás, de én mégis elkeseredett vagyok. Mindenhol azt hallom, milyen nehéz volt az utolsó két hónap. Én nem így érzem, csak már ne nőnék tovább. Pár napja kezdtem el gondolni a szülésre, ami valamiért a gondolataimban nem jár hatalmas fájdalmakkal. Persze ez butaság, biztosan nem lesz kellemes, de remélem BF büszke lesz majd rám és Barnit sem szenvedtetem meg túlságosan. Inkább értük aggódom. Már nagyon szeretném Amanda boldog arcát látni, mikor meglátja a testvérét és kíváncsi vagyok arra is, Kifli hogyan fogadja majd az új családtagot.
Hétköznapok 2.
2008.01.23. 10:13 - RKriszta
Címkék: úgy valamiről
Tegnap nem dolgoztam, reggel szervizbe vittem a kocsimat, amíg nézegették, addig elmentem az orvosomhoz a Margit kórházba. Mikor megérkeztem, kb. 20 nő várt rá, így úgy döntöttem, amíg lemegy a tömeg, addig átugrom a szemközti kismama boltba, ahol is szoptatós melltartót szerettem volna venni. Meg kell hogy állapítsam ilyen ronda és ízléstelen melltartót még életemben nem láttam, ne tudjátok meg hogy áll rajtam, de végül úgy határoztam, otthonra egynek tökéletes lesz. Bár este mondtam BF-nek hogy tuti utcára fel nem veszem, mert ez még kabáton keresztül is olyan melleket csinál.. ami szégyellni való. Na, mindegy, mikor visszaértem, még mindig sehol sem tartott a várakozók száma, ezért vártam kb. fél órát mire bejutottam. A fő témánk persze a szülés helyszíne volt. Mivel már a folyosón hallottam, hogy a kórház március 1-én fog nyitni, már nem számítottam sok jóra. Mikor elkezdtünk a dokival erről beszélgetni, kérdezte hogy : „ vajon kibírom e addig?” Én azt válaszoltam, hogy nem hiszem, de mikor megvizsgált, közölte hogy rövidebb a méhszáj és bár teljesen zárt, kétli hogy márciusi baba lesz. Így megállapodtunk, ha kibírja. ha nem, akkor is a Szent Imre kórházban fogom világra hozni Barnit. Bevallom, örültem a hírnek, mert bár szerettem volna a Margit kórházban szülni, de a bizonytalanságnál már ez is sokkal jobb. A kórházból mikor eljöttem, elintéztem még a vásárlásokat, ami délutánig tartott. Tegnap is megállapítottam, hogy eszméletlen mennyi időt el lehet tölteni ezzel. Hazafelé felhívtam a Szent Imrés kinézett szülésznőt, aki nagyon aranyos volt. Meg is beszéltünk jövő hét szerdára egy időpontot, mikor végre személyesen is találkozunk, megmutatja a szülőszobát. Fáradtan értem haza, már csak egy gyors tárkonyos ragulevest főztem, ami nagyon finomra sikeredett. Este még elmentünk a bőrgyógyászhoz, aki átnézte a rengeteg anyajegyemet,(szuper érzés volt egy szál fehérneműben ott ácsorogni a leszopott halszálka testemmel) de végülis azt mondta megint nem talált semmi gázos pöttyöt rajtam, így megnyugodva tértünk nyugovóra.
Hétköznapok 1.
2008.01.19. 15:40 - RKriszta
Címkék: úgy valamiről
Azon kaptam ma magam, milyen hatalmast nőttek körülöttem a babák. Hihetetlen, hogy Heléna is már ilyen nagy, lassan 4 hónapos. Hiszen most született. Aztán emlékszem a második topic babánkra is, ennek már 8 hónapja, jesszus Áron lassan szaladni fog. Most.. izgultunk csak Nikiért , most…2 hónapja. Hunc is a napokban érkezett nem..? Úgy 6 hete. És hát Vörösbegy gyönyörűséges Barnija is elmúlt már 1 hetes. Rita barátnőm Jázminja is lassan 5 hónapos, már kacag és nagyon kis édes. Ide még sorolhatnám a többieket is , nem szeretnék kihagyni senkit sem, mert igazán ennek csak azért van jelentősége, mert eközben a mi pici Barnink is csak nő-növekszik. Valahogy úgy érzem, nem fog kitartani a kiirt időpontig, de remélem, még növekszik odabent. A héten sokat haladtam. Kimostam és kivasaltam mindent, szépen bepakoltam a szekrényébe. Mert neki már olyan is van. Saját szekrény. Ahogyan a kezembe vettem azokat a pici kis darabokat, azt éreztem, mint Vörösbegy. Biztosan pici lesz rá. Ezért mikor a kórházi motyót pakoltam, a biztonság kedvéért beraktam egy-két 56-os rucit is. Elképzeltem, hogy mikor megszületik, a szülésznő elkéri az első ruháját, mi meg nagy büszkén oda is adjuk, mire ő közli…bocsi, de ez nem megy rá. J Nagy égés lenne. A kórházi cuccot is elkezdtem már pakolni, a netről töltöttem le egy listát, amit még egy kicsit meg is ritkítottam, mégis annyi cucc sorakozik itt, hogy rémisztő. Az eltervezett táskába a fele fért be kb., így most 2 napja nézegetem, mert mégsem akarok egy hatalmas pakkal érkezni, azt fogják hinni oda is költözök. Kicsit tanácstalan vagyok, pedig úgy érzem, semmi felesleges cucc sincs bent.
A héten baba érkezett a családba. BF unokatestvérének megszületett a kislánya: Angéla. Nagyon sok boldogságot kívánunk nekik, remélem, hamarosan mehetnek is haza.
Ma délelőtt egy gyors Carbonarát főztem, BF szerint ultra finom lett.. készült egy kis almás pite és túrógombóc is.
BF lelépett, kézis programja van…menjen csak nyugodtan, hisz neki ez a kikapcsolódás. Csak mostanában aggódom, mert most is olyan messzire ment, én meg itt vagyok, és nem attól félek, hogy nem jutok be a kórházba, mert azt megoldom. Hanem hogy lekési Barni érkezését, és azt nagyon nem szeretném. Csak nem lesz majd így, biztosan jó fej lesz és szuper időben gondolja majd úgy, megnézi a kinti világot is.
Van egy elmaradásom. December 30.-Demjén. Szuper buli volt, hihetetlen hogy megtelt az Aréna. Nagyon jól éreztük magunkat, alig várom a következőt.
A héten megint bebizonyosodott számomra, milyen pici a világ…rámtalált egy lány, akivel érdekes módon ismerjük egymást és akiről kiderült, olvassa a blogomat..----üdvözöllek Téged…
Mennem kell mert nemsokára Heléna teszi látogatását nálunk…..
Testvérek
2008.01.13. 18:39 - RKriszta
Címkék: úgy valamiről
Ahogy egy gyerek cseperedik folyamatosan tanul a szüleitől. Rengeteg technikai dolgot, mint pl. egy cipőfűző bekötését, ezen kívül megtanul viselkedni, és ami a legfontosabb általuk kialakul a személyisége. Biztosan minden családban kialakul, hogy az anya vagy épp az apa tanítása és személyisége lesz döntőbb a gyerek életében. Szerintem ritka az, hogy egyformán képesek „hatni” a gyerekre. Az én esetemben, egyértelműen az apukám volt mindig is aki közelebb állt hozzám, akire feltétel nélkül felnéztem és aki azt hiszem mindent meg is tett azért, hogy becsüljem és tiszteljem őt. Talán a személyiségéből, temperamentumából is én örököltem többet. Sok mindenre megtanított, elnéző volt és feltétel nélkül szeretett. Sajnos sokszor talán nem kellett volna, mert akkor más lennék, a hiányosságaim is talán ebből adódnak. Azt gondolom, minden gyerek mikor felnőtté válik, eltervezi, hogy amit ő pl. nem kapott meg a szüleitől, majd biztosan megadja a saját gyerekének. Vagy amit megkapott, de felnőttként úgy érzi talán nem vált hasznára, azt majd másképpen fogja csinálni. De kétségtelen, hogy a nagyszülők biztosan felfedezhetnek sok mindent magukból az unokáikban. Amikor Ő 5 éves volt, akkor születtem meg én.. Apukám az első perctől kezdve igyekezett minket egyformán nevelni, mégis mások lettünk. Míg én egy izgő-mozgó locsi-fecsi kislány voltam, a testvérem mindig megfontolt volt és tudatos. Amíg az én dolgaim mindig rendetlenek voltak, a bátyám igazán rendszerető volt. Nekem mindig mehetnékem volt, ő szeretett otthon ülni. Míg nekem ezer barátom-barátnőm volt, ő tudatosan válogatta ki még a barátait is. A tanulás nekem csak egy kényszer volt, és inkább csak lavíroztam az iskolában és tökéletesen elégedett voltam a biztos 4-es jegyeimmel, a bátyám mindig is szuper tanuló volt. De ez engem egyáltalán nem zavart, látszólag a szüleinket sem, a testvérem talán sokszor neheztelt rám, mert az ő szemével, én egy különc voltam. Amikor Amanda megszületett, elköltöztem otthonról, Ő még maradt. De igazán jó testvérek maradtunk, és ahogyan felnőtté váltunk már nem is számítottak annyira a különbségeink sem. Talán a génjeimben hordoztam azért belőle is, mert azóta rend és tisztaság mániás lettem. Jó pár évig lakott még apuékkal, amikor is egy nap, ő is elköltözött. Úgy éreztem mindig is és apu oly sokszor el is mondta ezt nekünk, : A testvéremre mindig számíthatok, mert ő örökké a testvérem marad és egymásban mindig feltétel nélkül kell bíznunk és egymást örökké szeretni is fogjuk. Alakult mindkettőnk élete, hol így, hol úgy, de még ha adtunk is egymásnak néha tanácsot, mindenki ment a maga feje után. Ahogyan ez szerintem normális is. Valahogy mindig úgy éreztem én jobban kötődöm hozzá, bár lehet ez nem igaz, lehet ő is így érezte.
Most már nem is tudom hány évvel ezelőtt, de megismerkedett egy lánnyal, aki ahogyan visszaemlékszem, sosem volt nekem túlságosan szimpatikus. De mivel a bátyámat nagyon szerettem, mindent megtettem azért, hogy ha már megszeretnem nem is sikerült, de legalább normális viszony alakulhasson ki közöttünk. Teltek az évek, és én egyre jobban azt éreztem, nem való a bátyámhoz, sőt ha őszinte akarok lenni, abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán valakihez való lenne. De még mindig igyekeztem. Persze volt jó pár szituáció, ami után, egyre jobban azt éreztem, nem megy nekem ez a haverkodás…de tartottam magamban azt a bizonyos tüskét. Tavaly a műkörmösömnél jártam, mikor is egy véletlen megjegyzése után azt hiszem egy világ omlott össze bennem. Kiderült, az én szeretett és becsült testvérem eljegyezte a lányt. Már szinte mindenki tudott róla, csak én nem. Ekkor volt egy beszélgetésünk, elmondtam neki, mennyire megbántott azzal, hogy én tudtam meg utoljára és akkor végre kiöntöttem a szívem is és valóban elmondtam(lehet helytelenül, de ez akkor nem érdekelt) mit gondolok a lányról. Úgy éreztem sajnálja a dolgot, mármint azt, hogy így intézte és bár bennem a csalódás megmaradt, igyekeztem elfelejteni. Sajnos úgy érzem a bátyám nagyon sokat változott az elmúlt időben, és nekem egyáltalán nem tetszik ez a változás. Kijelentette, hogy neki saját élete van és ilyenkor úgy éreztem mi már bele sem férünk. Én sokszor hívtam őket hozzánk, ő soha…..tényleg nem fértünk bele az életébe. Az elmúlt évben szinte soha fel sem hívott már, Amandát sem kereste…és ekkor kaptam még egy hatalmas pofont, amitől még a mai napig nem tudtam felkelni. Ismét a műkörmöstől tudtam meg, megtörtént az az esküvő, amiről a bátyám az eljegyzés után úgy beszélt, mintha sosem történne majd meg. Titokban, állítólag senki sem tudott róla, csak utána., a körmös is, csak én nem……Elvesztettem a testvéremet, aki az egyik legfontosabb ember volt mindig is az életemben. Azóta nem beszéltünk és én hiába szeretem őt, azt hiszem, nem tudok neki megbocsátani.
Nagyon szeretném megtanulni mit tehetek azért, hogy a Amanda és Barni igazán jó testvérek legyenek, mert még mindig azt gondolom, a testvéri kötődésnél nem sok fontosabb dolog lehet ezen a világon.
Barnabás
2008.01.11. 16:28 - RKriszta
Címkék: barniról
Tegnap BF és Én ellátogattunk egy 4D-s ultrahangra. Nagyon izgatott voltam, mert már nagyon régen láttuk őt. 17-kor érkeztünk meg, 2 perc múlva már a hasamon is volt az a bizonyos vizsgálófej.Barni most sem szerette volna ezt a kukucskálást, mert határozottan eltakarta az arcát. Mindkét keze az arca előtt volt, és az első 25 percben esze ágában sem volt onnan elvenni azokat. Kérleltem szépen, de semmi. Ekkor azt tanácsolták, köhögjek egyet. Mikor ezt tettem, Barni elvette a kis kezeit, de nagyon mérges volt ránk. Rendesen bedurcázott.Nekünk viszont nagyon tetszett, végre láthattuk a pofiját és én nagyon meghatódtam. Rendesen megnőtt már, igazi kisbaba lett. Duci, bár a méretei szerint nem az, mégis nagyon kis húsosnak néz ki. 1691 gr. és nekünk kétségtelenül ő a legszebb a világon.
BF 3 legszebb pillanata 2007-ben
2008.01.10. 13:14 - BF
Címkék: bf
- Május 12. 2000 néző, MKB Veszprém-Pick Szeged férfi bajnoki döntő 1. mérkőzése, síp a kezemben.
- Június, RKriszta átad egy képeslapot, elolvasom, és aztán felfogom, hogy „gólyát lőttünk”.
- Szép napsütés, kint a kertünkben, napágy az árnyékban, én a napágyban, Kifli körülöttem a fűben, szemem csukva, madárcsicsergés, nyugalom (szerencsére nem csak egy pillanat volt ilyen a múlt évben, de azért sajnos nem is túl sok………)
A gyerek olyanná válik mint amilyenné neveljük
2008.01.07. 07:40 - RKriszta
Címkék: amanda
Hiába írtam le a fenti mondatot, mégis rémisztő még nekem is elolvasni. Azt gondolom, egy anyának sokszor kell szembesülnie saját nevelésének kudarcos állomásaival, amit meg kell tanulni jó gyorsan feldolgozni és elfogadni tökéletesség, itt sincs, mint sehol sem az életünkben. Mégis fájó és bántó tud lenni, ha a gyermekünkbe "fektetett " energiánk, szeretetünk, időnk, kitartásunk elveszni látszik, illetve nem úgy " alakul" mint ahogyan azt mi, okos szülők kitaláltunk és megálmodtunk. Talán ezért hallottam én is gyerekként az akkori "felnőttektől" azt, hogy a gyereknevelés milyen nehéz és hogy kis gyerek kis gond, nagy gyerek pedig már nagy. Akkor ezt butaságnak gondoltam, de ma már tudom, talán az élet egyik nagy igazsága bizony ez. Amikor egy pici baba megszületik, megpróbálunk neki hirtelen minden jót megadni, amit ez a világ adhat számunkra. Aztán ahogyan cseperedik, érthető módon elvárásaink lesznek felé, szeretnénk valamit kapni abból, amit adtunk, talán akkor még nem is tudatosan, de ezzel is az ő későbbi életét szeretnénk biztosítva látni. Mert melyik szülő nem ábrándozik arról, hogy az ő gyereke lesz majd az iskola legjobbja, az edzéseken ő teljesít majd a legjobban, remekül tanulja majd az idegen nyelveket, érdeklődik a zene és a hangszerek iránt, és pl. a szomszéd néni majd egyik nap megállít minket és elmondja, milyen édes és illemtudó gyerekünk van…. Valószínűleg mindenki másra vágyik e felsorolásból, de az biztos, mindenki megtalálja ebből azt, ami hozzá közel áll. Az elmúlt években megfigyeltem és ezzel szerintem nem mondok nagyon nagy újdonságot, hogy a gyerekünket mi formáljuk, és ha néha fel is tesszük a kérdést: „ Mitől lett ilyen ez a gyerek?” a válaszért nem kell messzire mennünk. Az is biztos, a szülők a saját álmaikat szeretnék megvalósulni látni a gyerekeik által, ha már nekik esetleg nem sikerült. Szerencsés esetben, időben észrevesszük, ha ezt mégsem kellene tennünk és hagyjuk, hogy saját maga legyen. Mégis talán a legnehezebb egy szülő számára a felismerés, kezd szűkülni az általa megálmodott lista , bár ez kétségtelen azt is jelenti, a mi kicsi gyermekünk már nem is olyan kicsi, és talán ekkor kezdődnek majd az igazi nehézségek.
Utolsó kommentek