Napló Barniról

Kriszta feljegyzései Barniról

Fotóalbum

Utolsó kommentek

  • Sav Jánoa: Édességek • Ajándék (2017.06.28. 18:42) Szomorkás vasárnap
  • Sav Jánoa: Ezt próbáltátok már? Édességek · Ajándék (2017.06.28. 18:40) Szomorkás vasárnap
  • Sav Jánoa: Ezt próbáltátok már? <a href="http://usacandy.hu">Édességek · Ajándék</a> (2017.06.28. 18:38) Szomorkás vasárnap
  • gneke: Kellemes Karácsonyi Ünnepeket kívánunk! gneke és családja (és ha ráérsz kukk be hozzám egy játékra) (2010.12.25. 16:10) 1 év után
  • masika: Jó olvasni rólatok:-) (2010.11.18. 03:01) 1 év után
  • Utolsó 20

Lilypie 1st Birthday Ticker

Az év 3 legszebb pillanata

2007.12.31. 13:50 - RKriszta

Címkék: úgy valamiről

 
Ingrid egy nagyon szép feladatra kért fel.
Íme az év 3 legszebb pillanata.
·        Március 31- én életem legszebb születésnapi ajándékát kaptam, BF hivatalosan is a párom lett.
·        Júniusban " megérkezett" a pocakomba az én szuperaktív kisfiam.
·        Kétségtelenül állíthatom az idei évben szeptember 25-e  reggele egy gyönyörű pillanat és örökké emlékezetes élmény lesz nekem, mikor is megpillantottam Helénát, ahogyan megérkezett közénk.
 
Szeretném megkérni a férjemet, írja le ő is, neki mi volt az év 3 legszebb pillanata.

2007.12.31. 13:30 - RKriszta

NAGYON BOLDOG ÚJ ÉVET KIVÁNUNK MINDENKINEK!

Kriszta-Barni, BF és Amanda

 

Remélem a következő évben is olvashatjuk a blogokat.Mindenki, tessék megigérni!!!!!!!

A rejtélyek napja

2007.12.29. 11:33 - RKriszta

Címkék: úgy valamiről

Két rejtély van most az életemben. Ugyanis kicsit időzavarban szenvedek, konkrétan fogalmam sincs milyen nap van. BF az előbb felvilágosított, hogy ne akarjak a zöldségeshez délután menni, mert szombat van. Hmm….még kételkedem. Majd még kiderítem. A másik, tegnap valaki letett egy üveg pezsgőt a kapunkba. Nem tudjuk ki volt.? Tavaly is történt ilyen, és én állítom, akkor kiderült ki volt az, de a férjecském meg azt, akkor sem tudtuk meg. Ami ellenem, szól, az az, hogy nem emlékszem végül ki volt az, de tutira tudom pedig. Na, mindegy. .Férjecském megint elhúzott. Nagyon rossz éjszakám volt. Először is nagyon nehezen aludtam el, mert Barninál buli volt. Kíváncsi lennék ki járt nála, mert az tuti, nagy felhajtás lehetett, legalábbis az én kisfiam nagyon jól érezte magát. Miután végre elaludtam, kb. 40 perc alvás után, felriadtam arra, hogy kialudtam magam. Alig tudtam visszaaludni. Pár óra alvás után meg arra keltem fel, hogy nagyon rosszat álmodtam. Arra emlékszem, hogy BF összepakolta a ruháit és azt mondta, elmegy egy időre. Aztán az álmok viccessége az volt, hogy Barni szobájába költözött át, de többször elmondta, ez még csak a kezdet és előbb utóbb innen is távolabb megy. Most már csak mosolygok ezen, de nagyon rossz volt, fel is pattantam éjjel és felkapcsoltam a villanyt, megnéztem a gardrób szobában azt, ott vannak e a ruhái. Még mindig látom magam előtt az üres polcokat, ezért reggel is többször lecsekkoltam, de ott lóg mindene. Hajnalban meg nem tudom mire keltem, de az biztos, a buli odabent még mindig nem ért véget, vagy after party volt, mert végignéztem az Egyiptom hercege című mesét, ami végül is nagyon tetszett. Bevallom, nem tudok sokat a Bibliában leírtakról, ezért nagy csodálkozással néztem, hogyan történtek Mózes körül az események. Barni fél 7 fele kicsit lenyugodott és én tudtam aludni megint 1,5 órát. Azóta sétáltunk egy nagyot Kiflivel aki talált egy hatalmas fát, ami volt vagy 2,5 méter hosszú és azzal lavírozott az utcán. Amanda kapott karira egy gömb puzzle-t és tegnap meglepő kitartással rakosgatta egész délután. Nagyon örülök neki, mert nem sok türelme van olyasmihez, ami nincs kész 2 perc alatt. Most elővette a tavaly karira kapott puzzle-t és azt rakja, bár már közölte, az agya kettéáll ezektől a kicsi daraboktól. :-) Annyi dolgom lenne ma, de nincs kedvem semmihez. Nagyon várom a holnap estét, mert ismét koncertre megyünk, ezúttal ugye DEMJÉN zenél majd nekünk. Ez az év egyik nagy eseménye nekem. Igazi kikapcsolódás, de várom már.
 

A mi kis karácsonyunk

2007.12.28. 17:44 - RKriszta

Címkék: úgy valamiről

  
Eltelt ez is, ami azt jelenti, rohamosan fogynak a napok, Barni érkezéséig.
Nagyon nyugodt karácsonyunk volt. 24-én reggelre a Jézuska egy gyönyörű fenyőfával lepett meg minket. A délelőtt a díszítésével telt. Ez úgy zajlott, hogy én feküdtem a kanapén, Amanda, BF és az apukám díszítették a fát. Én lentről dirigáltam.:-)
Miután feldíszítettük, kártyáztunk, majd kölcsönkaptunk egy gyereket a sógornőmtől. Náluk is nagy volt gondolom a készülődés. Sétáltunk egyet Kiflivel, aztán hazajöttünk. Azt reméltük a Jézuska beugrik addig, de nem így lett. Ezután hazavittük Marcit, na és akkor…megérkezett. Mire hazaértünk, az összes lámpa világított itthon, és a csúcs az volt, telepakolta a fa alját, csupa szép ajándékkal. Sőt a fa előtt egy szuper járgány is állt, ami nekem sajnos kicsi lett, ezért Amandáé lett az a csodaszép bicikli. Nagyon nagy volt a boldogság itthon, és bár nem voltunk túl sokan, kibontottuk az ajándékokat. Ezután a vacsi következett, amivel elkezdődött az idei év végi nagy zabálás időszaka. Az este beszélgetéssel telt, majd vettünk egy nagy levegőt, mert tudtuk, holnap megint eszünk…-eszünk….
25-én itthon voltunk, nagyot sétáltunk Kiflivel, madáretetőt készítettünk, amit én bentről a kanapéról gondolatban segítettem. Délután a kedvenc szomszédasszonyunkat látogattuk meg, ahol a változatosság kedvéért, ettünk egy kis pogácsát. Akkor még bírtuk. 26-án mentünk BF szüleihez, ahol mindig annyian vagyunk, hogy azt sem tudom mikor szaladt el az idő, de az biztos, eltelt a nap. A nap végén, lejöttek hozzánk az anyósomék, akikkel jót játszottunk az új társasjátékkal, nagyokat nevettünk.
27-én Ingridéknél jártunk, ahol megint teletömtek minket sütivel, és bár végre más sütiket ettünk, mint itthon, kezdett előjönni a sütimérgezésünk. Délután is vendégségben jártunk, ahol szintén nagyon jól éreztük magunkat. Persze mindenhol tovább maradtunk, mint terveztük, ezért későn értünk haza, ami csak azért volt baj, mert ma Ritáék jöttek hozzánk, én meg még készülni szerettem volna. Nagyon későn lettem kész, de ma szuper ebédet tettem le az asztalra. Hát itt tartunk most, na meg vagy 1 kilóval nehezebben, mint 3 napja. Ez őrület egyébként. BF megint lelépett valami kézilabdameccsre ment dirigálni, bár jobb mintha itthon tenné ezt. Ma reggel mikor felébredtem, szaladtam a pékségbe egy kis zsömléért, mert megbeszéltük, bármit reggelizhetünk, csak sütit ne.
Ma Jázmin kipróbálta Barni kiságyát és igen jót aludt benne.
Barni is nagyon elkényeztetett pozícióba került az ünnepek alatt, sok szép dolgot kapott. Na, neki is csak megszületni kell már.
Úgy érzem ténylegesen, elkezdtem növekedni, amit nem viselek olyan szuperul. Remélem Barni majd itt kint, méltóztatik nagyra nőni, mert én úgy érzem, nem sok hely van már neki odabent.
Ami az egyik legfontosabb, elkészült az új dolgozószobánk….és amit megállapítottam az elmúlt pár napban.. Olyan jó együtt lenni a családommal, együtt reggelizni, nagyokat sétálni.. azt hiszem ez az én igazi karácsonyi ajándékom. Nem is kell ennél több…..
 
 

Karácsony 2007

2007.12.21. 15:41 - RKriszta

NAGYON BOLDOG KARÁCSONYI ÜNNEPEKET kívánunk.

Kriszta-Barni, Amanda és BF

Ők ketten..csak másképp :-)

2007.12.19. 12:56 - RKriszta

Címkék: úgy valamiről

Egy nap

2007.12.19. 12:02 - RKriszta

Címkék: úgy valamiről

Tegnap nem volt valami izgalmas napom, ugyanis egész nap dolgoztam. Elég későn értem haza, meg kellett állapítanom, hogy el is fáradtam. Egész nap azt kérdezgették tőlem a munkahelyemen, hogy „ Te még dolgozol?” Ilyenkor baromira sajnálom magam, és azt érzem, tényleg nyugton kellene már maradnom. De aztán lépek kettőt és rájövök, jó ez így, szükségem van némi pörgésre. Nem tudnék minden nap itthon ülni. BF azt mondja, nem tesz jót nekem, ha itthon vagyok, kissé idegronccsá válok, vagy mi!? Kaptam tegnap 2 jegyet a december 22-én megrendezésre kerülő EDDA koncertre. Örültem neki, drága kisfiam kap most rendesen a zenéből. 30.-án Demjén …..Holnap megyek a dokimhoz, aki teljesen jó fej mostanság, nem tudom mi történt vele.? Napról-napra nő a hasam, ha őszinte akarok lenni( és miért ne lennék) nem bánnám, ha már nem nőne, bár erre szinte 0 az esély. Mondtam már , hogy elkészült Barni pelenkázó szekrénye?
BF szeretném ha végre megtisztelnél némi irogatással!!!!!

· 1 trackback

Ők ketten....

2007.12.17. 10:31 - RKriszta

Címkék: úgy valamiről

Vasárnap

2007.12.17. 07:16 - RKriszta

Címkék: úgy valamiről

A tegnapi nap viszonylag nyugisan telt, BF már korán lelépett egy olyan eseményre, amelyen én még csak gondolatban sem veszek részt. Az anyukájáéknak segített egy típusú állatot eltenni láb alól. Na, ennyit erről. Én itthon maradtam Barnival, már reggeltől takarítottam. Betege vagyok ennek, a fertőtlenítőszer illatát annyira imádom…….ááááááááááá, tisztaság!!11.00-kor elmentem Amandáért(vége lett a bulijának) és megállapítottam, hogy a barátnője anyukája még nálam is többet tud beszélni, így egy kicsit ott is ragadtam. Miután hazaértünk, Ami segített egy kicsit befejezni a takarítást, aztán szaladtam a férjecskémért. Mikor hazaértünk gyors haj-szakállvágás következett (na, nem nekem!) majd egy áruházba mentünk el venni pár dolgot. BF megint kiakadt, hogy 2 hete voltunk bevásárolni és már megint mennyit költöttünk. Mostanság jó dolgom van, nem is értem mi van vele, folyton kísérget vásárolni. Biztosan a cipekedés miatt. Este már megint csak fürcsi és gyönyörködtünk a mi édes kisfiúnkban, aki rápihent a tegnap estére, ugyanis majdnem kirúgta a ház oldalát. Fel is vettük videóra, majd egyszer megmutatjuk neki. Ma hívom a dokimat, még egy utolsó vizitet kell egyeztetnem erre az évre….

Babáztunk

2007.12.16. 09:05 - RKriszta

Címkék: úgy valamiről

Tegnap nagyon jó kis napom volt. Délelőtt meglátogattuk Ritáékat, Jázmin már 4 hónapos és nagyon kis mosolygós baba. BF a kezébe vette, emelgette a plafon felé és ez Jázminnak nagyon tetszett, kacagott. Aztán BF karjaiban el is aludt. Nagyon jó volt ezt látni, édesek voltak együtt. Ilyenkor aztán extra módon várom már a mi kis porontyunk érkezését. Ritáék után, dobtunk egy gyors ebédet itthon, majd mentünk Ingridékhez. Amanda nem jött velünk, mert ott alvós buliba ment a barátnőjéhez. Persze hiába beszéltük meg Ingriddel, hogy nem készülnek semmivel, majd én viszem a sütit, naná, hogy nem bírta ki és kaptunk finomat enni, inni. Heléna nagyon cuki, olyan jól érezte magát, hiszen annyi kéz volt ott hirtelen, valakié mindig szabad volt. De édesen elnézelődött a játszószőnyegen is, eszegette a szájába lógó zsiráfot…Persze mindig úgy tervezzük, hogy időben hazajövünk, de hát sosem tudunk elszakadni, így a fürdetést is megvártuk, sőt imádtam, hogy én öltöztettem fel a kis szívecskés cuccába.. Ingrid nagyon csini már, hát utálom is ezért. J Én ott bálnáskodtam karcsúság kisasszony mellett….ne tudjátok meg!
Este miután hazaértünk már nem csináltunk semmit, fürcsi, esti készülődés, majd lefekvés. Sokáig nem tudtam elaludni, kicsit aggódom már 2 napja, mert Barni nem igen rugdos. Nem értem mi történt az én örökmozgó kisfiammal. ?? Kapok tőle néha egyet-egyet, de az elmúlt 10 héthez képest ez semmi. Valaki járt így ?? Remélem csak lustálkodik napok óta és nincs semmi baja.
Íme a beígért fotó.....

 

· 1 trackback

Csupa kép

2007.12.13. 09:29 - RKriszta

Címkék: úgy valamiről

Esküvő

Ami és Kifli

 

 

 

kert

Ingridnek szülinapi torta

Telnek a napok

2007.12.13. 09:00 - RKriszta

Címkék: úgy valamiről

 
Van, hogy úgy érzem, repül az idő és még szükségem lenne némi időre Barni érkezéséig. Egy másik nap meg azt érzem, miért nincs már itt!? Teljesen megzavar ez az egész. Az éjszakám az elmúlt napokhoz képest szuper volt, végre összefüggően aludtam egy kicsit. Olyan álomszuszék lettem mostanában. Nem tudom miért. Sokszor lelkiismeret furdalásom van, mert most később kelek, mint BF , este meg szórakoztatom őt a fecsegésemmel. Ma pl. kiszámoltam, hogy 2 órával aludtam többet. Olyan gáz, de hiába próbálok felkelni, egyszerűen nem megy. Mintha egy 100-as szöggel leverték volna fejem.
Nem is említettem még, hogy Amanda furulyázni tanul. Pont egy éve, de nagyon büszke vagyok rá, mert gyönyörűen játszik, és bár fogalmam sincs kitől örökölte a tehetségét, határozottan ügyes. Ezt nem én elfogult anya mondom, hanem hozzáértő szakemberek. Hoppá!!!! Holnap du. lesz a karácsonyi zenei ünnepség, amint ő is játszani fog. Kíváncsi vagyok, csak egy bajom van. Hogy fogom kibírni a többit? Nem akarok rossz lenni, de ma voltam ebédet befizetni és ott hevert az asztalon a holnapi menetrend. Ő lesz a 6. , de utána még vagy 15 gyerek játszik. Mindenféle hangszeren. Hát valahogy meglógok, mert én azt ki nem bírom. Remélem, nem sértek meg senkit, de pl. a hegedű hangjától a falnak mennék.
Egy kérdés foglalkoztat. Azokhoz, akik nemrég szültek…hiányzik a pocakos időszak néha??( Persze, most azt a legszebb mondani, hogy „áááá, dehogy, hiszen itt van ez a pici baba, aki kárpótol mindenért..)De én őszintén szeretném az érzéseiteket erről.

Buli..odabent

2007.12.12. 10:03 - RKriszta

Címkék: úgy valamiről

 
Gondolkodtam milyen címet adjak, most ez jut eszembe. Ugyanis az én picike fiam az őrületbe kerget. Tegnap egész nap buli volt bent , este már kérleltem legalább meséljen, minek örül ennyire, mert úgy hullámzott a hasam, mint a legnagyobb viharban a tenger. De nem avatott be, sőt egész éjjel folytatta. Mikor alszik vajon?
Tartozom valamivel. A kedvencek közül kifelejtettem valamit, illetve valakiket. A halaimat. BF azt képzeli hogy lányok, de ebben én pl. nem vagyok biztos.Hosszú évek óta volt mindig akváriumom, a legkisebbtől egészen a mostani csodáig. Köszönhetem most ezt BF-nek, aki némán tűrte az ötletet az építkezésünk alatt: „ a nappali dísze egy hatalmas akvárium lesz, diszkosz halakkal.” Mint eddig oly sok mindent együtt meg is valósítottuk és talán igazam lett: EZ lett a nappalink dísze. Íme:

BF titkai

2007.12.12. 09:37 - BF

Címkék: úgy valamiről

Én, mint „drága férj” megszólíttattam, hát íme az én 7 óriási titkom:
 
Kézilabda/-játékvezetés- hobby, szenvedély volt, van, és lesz is mindig; egyszerűen leírhatatlan érzés több ezer ember előtt a pályán lenni.
 
Rend- „Rend a lelke mindennek”, a tisztaság is nagyon fontos, de az még inkább, hogy legyen rendszer körülöttem, legyen meg mindennek a helye.
 
Jó fiú vs. kis ördög- Miért gondolja mindenki, hogy én egy jó fiú vagyok??? Néha jó lenne rossz is lenni, és kis ördögöt játszani…
 
Tervszerűség- azért tudjam, hogy a következő „pillanatban” sz..rba vagy piros szőnyegre lépek, mert ennek függvényében célszerű előre gondoskodni gumicsizmáról vagy épp szmokingról.
 
Hallgatás- csak akkor szólj, ha van mondanivalód, a régi bölcsek sem akartak egyfolytában mondani valamit (pedig lehet, hogy lett volna értelme…).
 
Büszkeség- egyik oldalról: tudjunk büszkék lenni és örülni azoknak a dolgoknak, amelyeket elértünk az életben; másik oldalról: büszkeségemet ne sértse meg senki!
 
Racionalitás- sok mindent át lehet gondolni és ésszerűen reagálni, de sajnos nem mindent (ezen utóbbiban lehet, javulnom kellene?!)
 
A labdát én nem tudom, kinek dobjam tovább, mert én itt csak egy vendégfirkász vagyok. Tehát csak köszöntem a lehetőséget! Üdv. BF

Borura-derű

2007.12.10. 09:19 - RKriszta

Címkék: úgy valamiről

Azon gondolkodtam az éjjel, vajon mit tegyek. Az nem lehet, hogy egy „napló” az életemről, mindig vidám és jópofa, mert ilyen egyszerűen nincs. Azt sem tudom, más hogyan éli meg a pocakosodást, testileg, lelkileg, mert erről valamiért nem igen olvasni. Pedig ez is fontos és álszentség lenne azt állítani, azért mert egy pocaklakót hordunk, ettől minden tökéletes és vidám. Legalábbis én vállalom, nálam ez nem így van. Az utóbbi időben sokkal érzékenyebb lettem, nehezebben viselem az egyedüllétet, a munkámmal kapcsolatos problémákat. A lányom serdülése is sokszor az őrületbe kerget, egyszerűen nem tudom vele megértetni, minden ő érte történik, a felnőttek jót akarnak neki. Tegnap is volt egy beszélgetésünk vele, de úgy érzem az egyik fülén be, a másikon meg minden emésztetlenül esik ki. Nem szeretném azt mondani, hogy baj van vele, mert nincs. Pont ezért bánt, hogy egy-két dologban miért nem figyel jobban, hiszen az esze tökéletesen meg is lenne hozzá. Pl. nem értem, az én lányom miért kap mindig 4 -es jegyet magatartásból? Persze aki most épp egy pici babát tart a kezében, aki édes és aranyos az most nem érti miért olyan nagy gond ez? Hát..majd mindenki megtudja 10 év múlva. A 4-es magatartás azt eredményezi, hogy a környezet dolgozat csak majdnem 5-ös lett, de upsz, lecsúszott róla. Na, ez nem Amanda elleni akció itt, csak hihetetlenül bosszant, mikor nem gondolkodik. A legjobbat szeretném neki és remélem tudom is, merre kell irányítgatnom ehhez. Ha hagyná!! Na, ez az.
De a lényeg, nem értem miért vagyok feszült mostanában? Lehet BF is, megőrül tőlem, mert hihetetlenül vágyom a társaságára. Talán most vállalom…..hisztis vagyok!
 

Kedvenceim

2007.12.09. 09:37 - RKriszta

Címkék: úgy valamiről

 
Tegnap lebuktam egy csoki miatt, Ingrid előtt. Ezért most úgy gondolom, leírom a kedvenceimet. Hozzá szeretném tenni, hogy nem sok mindenben fogok találni „kedvenceket”, mert én az az elvagyok a dolgokkal típus vagyok, rajongani nem igen szoktam semmiért. De azért……………
.
1. Kezdjük azzal a bizonyos csokival. Ingriddel a szülőszobán ettem először karamellás Milkát, azóta ezt tartom kedvenc csokimnak.
.
2. Gyerekkoromban sosem ettem meg a karfiolt, amióta felnőttem, határozottan a rántott karfiol a kedvenc eledelem.
3.Szénsavmentes ásványvizet iszom, de ebből nincs kedvencem.
.
 4.Michael Jackson zenéjén nőttem fel, a zene és a tánc számomra ott kezdődik-)nála. Tisztelem és becsülöm őt a tehetségéért, és képes vagyok kiszűrni minden mást vele kapcsolatban.
 5. Demjén Ferenc és Zsédenyi Adrienn hangja és zenéje szintén közel áll hozzám.
 
 
 
 6. Sorozat—vita nélkül, a Született feleségek.
  
 
 
 
 
 
 
7. A nyár az én legkedvesebb évszakom.
 
8. Kedvenc versem Nemes Nagy Ágnes egyik verse:
Jeromos, a remeterák
szívén a vágy serege rág.
Sötét a víz feneke:
nem lesz többé remete.
Sírnak-rínak a kis halak.
Ki ad nekünk tanácsokat?
Fejünk ésszel már ki töltse?
Ki lesz öblünk büszke bölcse?
De Jeromos hajthatatlan:
Unalmas e barna katlan!
Ne féljetek, visszatérek,
s folytatom a bölcsességet.
Alig indul, gyorsan úszva,
szembe-perdül egy medúza.
Jaj nekem – szól – siralom!
Elveszett a kalapom.
Így a fejem alaktalan,
nem élhetek kalaptalan.
Szól Jeromos: Gyere most,
megismered Jeromost,
vándorútra menjünk együtt,
kalapodat megkeressük.
Mennek is a partoldalon.
Jön a szivacs-lakodalom.
Az iszapban, mintha másznék,
araszol a büszke násznép.
Szól Jeromos: Hej, násznagyok,
egy kalapot nem láttatok?
Örömapa szól kevélyen:
Ki beszél így ünnepélyen?
Mit nekünk egy régi kalpag?
Ne zavard a lakodalmat!
A két vándor elhúzódik,
eljutnak a vízipókig.
Gondolkodik vízipók:
Nem vállalok rizikót
De ebédre hozatok,
ha akarod, moszatot.
Újra mennek, mendegélnek,
egy korallszigethez érnek
Rájuk se néz kis-koráll,
üldögél és sírdogál,
mert keresztülugorta
a tengeri ugorka.
Fáradtak a vándorok,
mind a kettő tántorog.
– Minket senki meg se hallgat?
Sose lesz meg az a kalpag?
Új kedvre ki hangolna?
Oszkár tán, az angolna?
Jön is Oszkár kanyarogva,
hóna alatt csomagocska,
föl-le táncol, locsog-fecseg:
– Elmondok egy történetet!
Nemrég történt, épp a minap,
Vörös-tenger színe alatt
Tamás, ez a kóbor alga,
uszonyt lopott s eloldalga.
Talált egy szép kalapot,
gyorsan beletolatott,
s ráírva, hogy Tamás-lak,
berendezte lakásnak.
Szól Medúza:" Drága Oszkár,
szörnyű izgalomba hoztál!"
Oszkár mondja: "csak
nyugodtan!
Kalapodat visszaloptam!
Kibontom a csomagot:
benne van a kalapod.
Jutalmat nem koldulok,
Jeromoshoz fordulok,
tőle kérdem: lehet-e?
Rág a vágyak serege:
ön, a híres remete,
tanítványul vehet-e?"
Jeromosunk eltűnődik,
lóg a feje, szinte fődig.
– Jó, jó – mondja –,
még nem láttam
ily nagy elmét angolnában.
Legyen meg a jutalmad,
tanítvánnyá fogadlak!
Medúzától elbúcsúznak,
szépen, csendben
hazaúsznak.
Hosszan hallják, messze még,
a Medúza énekét.
A Medúza éneke:
A kalapom, a kalapom
lekötözöm, bebogozom.
De jó, de szép, de nagyszerű,
már nem vagyok tojásfejű.
   
  
 
9. Az egyik kedvenc időtöltésem: a jégkorcsolya.
 
 
 
 
Most hogy gondolkodtam, nincs kedvenc könyvem, vagy filmem.. Vannak dolgok amiket szeretek, de nem mondhatom azokra, hogy kedvencek. Érdekes dolog ez, hol választod szét a szeretett dolgokat a kedvencektől.
Indítsunk új labdát ezen a fonalon. Akinek szeretném ezt eldobni : Ingrid és Pöttye.
 
 

Asztrológia

2007.12.08. 18:11 - RKriszta

Címkék: úgy valamiről

Őszintén bevallom, nem hiszek feltétel nélkül az asztrológiában sem. Sosem olvasnék el napi horoszkópokat. A csillagjegyek általános jellemzése viszont érdekel, illetve rengeteg pl. rám illő tulajdonságot véltem felfedezni a saját csillagjegyem jellemzésében. Nem mondhatom, hogy a legegyszerűbb az enyém, ugyanis én a Kos jegyében születtem. Önfejű vagyok és akaratos, hát ez vagyok én! Amanda Ikrek jegyében született, tökéletesen illik rá a kétarcúság. BF Halak, simulékony, ragaszkodó, pont ahogyan írják ennek a csillagjegynek a szülötteire. Barni is Halak lesz, mint apukája. Az egyik babás honlapon találtam szülő-gyermek kapcsolatjellemzést a csillagjegyek figyelembevételével. Megosztanám veletek. Régebben már írtam arról, hogy nem volt olyan egyszerű a lányom és BF közös életének indulása, talán ebből megértettem én is ..miért??
Amanda és BF kapcsolata:
„Az Ikrekkel a Halaknak kissé problematikus, de mindenképpen karmikus sorsszerző kapcsolata lehet. Ez a Levegő-jegy ugyanis pontosan ráérez szülője hiányzó tulajdonságaira, amelyekre ez a kritikus gyermek még figyelmezteti is. Már gyermekkorában hajlamos az Ikrek arra, hogy mindent megkérdőjelezzen, racionalizáljon, és vita tárgyává tegyen. Nyugtalansága és kritikussága idegesítően hat a Halak szülőre. Az Ikrek, hárítja az érzelmeket és mindenben racionális távolságot, szeretne tartani, ami a Halak rendkívüli átélő-képességével éles ellentétben áll. Problémáik legtöbbször abból származnak, hogy az Ikrek pragmatikussága a Halak spirituális értékrendjét megkérdőjelezi. Ez a gyermek nem csak átélő képességet, de együttérző képességet is elsajátíthat szülőjétől, aki gyakran úgy érzi, hogy Ikrek-gyermeke érzelmileg elérhetetlen számára.”
 
Megnéztem hát, mit írnak az én kapcsolatomról..vele……..
 
Az Ikrek-gyermek folyamatosan szóval  tartja szüleit, érdekfeszítő elbeszéléseivel. Az Ikrek-gyermek rendkívüli információéhsége és a külvilág iránti kíváncsisága, állandó elfoglaltságot ad a Kosnak. Ki kell elégítenie gyermeke szellemi és mozgás iránti igényét, ami állandó odafigyelést, mesélést, kirándulást, sportolást jelent. A rendszerességet, a passzív pihenést és a nyugalmat tudatosan szükséges a Kos szülőnek kialakítania, ami a legnehezebb ebben a kapcsolatban. Az Ikrek ösztönös életvitele ugyanis átláthatatlan és rendszertelen. Szülő és gyermek konfliktusai a Kos céltudatosságának és az Ikrek csapongó természetének összeférhetetlenségéből következnek.”
 
Azt hiszem, én csak a magam érzéseiről beszélhetek. Amit rólunk írtak, tökéletesen igaz. Talán úgy érzem az én személyiségem közelebb áll a lányoméhoz. Mindketten nyughatatlanok vagyunk , ami talán sokszor idegesítően hathat a férfiemberre itthon!
DE EZÚTON KÉREM ŐT, MESÉLJEN Ő ERRŐL, ILLETVE ÉRTÉKELJE Ő A FENT LEÍRTAKAT!!!

Egy szuper hét

2007.12.08. 14:15 - RKriszta

Címkék: babavárás

Sajnos eltelt ez a szuper hét, amikor is BF(így hívom ezentúl a férjecskémet!!) és én együtt voltunk, munka nélkül, szabadságon. Pihentünk is, csavarogtunk is, elláttunk egy-két ház körüli teendőt, pl. elraktuk végre a muskátlis ládákat, feltettük a karácsonyi izzót és gyönyörűen feldíszítettük az otthonunkat. Sajnos az idén még Barni ezt nem láthatja, de már meséltem neki és a rugdosódásából ítélve, nagyon is tetszik neki. Tegnap voltunk a kötelező kórházi ultrahangon és bár ott nem egy nagy élmény, azért jó volt őt egy picit látni. Majdnem 1 kiló a súlya, láttuk a kis tappancsait és az összes ujját a kezein. Már most imádom ezt a gyereket és tegnap éreztem először azt, de jó lenne már látni, milyen is lesz Ő! Kb.2 nappal ezelőtt este mikor lefeküdtem, egészen másfajta rugdosódást éreztem. Amikor a hasamra tettem a kezem, éreztem, ahogyan valamelyik testrészét kidugja. Nem egyszerű rugdosás volt ez, hanem odaadta nekem valamilyét. Nagyon jó érzés volt. Elkészült a cukorterhelésem eredménye is, ami teljesen jó lett. Megállapították, hogy vérszegény vagyok, de szerintem minden kismama az, így nem nagyon foglalkozom vele. Különben sem szeretek törődni ezzel, ugyanolyan életet kívánok élni, mint más normális ember. Jól vagyok, majd ha nem így lesz, akkor visszaveszek a tempóból is.
Majdnem elfelejtettem, megérkezett a mikulás. Amandának a rengeteg édesség mellett hozott egy sapkát, amit nagyon szeret. Nekem a kedvenc Milka csokimból hozott egy táblát, karamellás. Már sajnos egy kocka sincs belőle, pedig szívesen adnék nektek. De olyan gyorsan elfogyott.
Az elmúlt napokban csak kapkodom a fejem és gyönyörködöm ebben a sok babában, akik születtek körülöttem. Kicsit irigylem őket, olyan jó nekik. Remélem, hogy mivel Barni most 1 kiló ez nem azt jelenti, hogy pont még 2* ennyit fog nőni a hasam, ha egy átlagos 3 kilós babát nézünk. Az durva lenne. Nem is meséltem még, milyen felfedezést tettem az asztrológia világában………..

Kirándulás

2007.12.05. 17:10 - RKriszta

Címkék: szabadidő

Telnek a napok, én meg csak azt veszem észre, egyre nagyobb méretet öltök. Persze mindenki nyugtat, hogy „ááááá, dehogy, olyan kis csini vagy”de én tudom: elkezdődött az igazi bálnásodás. Tegnap kihasználva a pár nap szabit, úgy döntöttünk megnézzük végre a Schoenbrunn-i kastélyt és egy kicsit magunkba szívunk a bécsi karácsonyi vásár hangulatából. Ezért reggel 6-kor felkerekedtünk és autóztunk egészen Bécsig. Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy útközben lepisiltem egy-két bokrot. Nem tehetek róla, egyszerűen nem bírom sokáig. A kastély gyönyörű volt, nekem hatalmas élmény.

Gyerekkoromban nagy Sissi rajongó voltam, sokat olvastam róla. Régen szerettem volna eljutni oda, hát most sikerült. Szerintem nagyon korrekt módon oldották meg az „idegenvezetést”. Kaptunk egy mobiltelefonnak látszó tárgyat és az mondta szobáról-szobára azt, mit látunk. A kastély után, a híres bevásárló utcán költöttünk el egy kisebb összeget (de tényleg), majd ettünk pár falatot és sokat sétáltunk.
Nagyon jól esett és bár igazán hideg volt, kifejezetten élveztem. Egyetlen egy gondom csak az volt, hogy a ruhaválasztás nem volt a legtökéletesebb, illetve tegnap rájöttem talán nincs is a ruhatáramnak olyan része, ami a következő 3 hónapban majd szuper kényelmet biztosít. Alapjában az a baj, hogy mivel nincsenek hatalmas méretű ruháim, mostanra már kifejezetten kicsik rám. Ezért úgy éreztem magam, mint egy töltött galamb.De a férjem kedvessége, odafigyelése és tegnapi jókedve feledtette velem mindezt és végül is összefoglalva egy nagyon szuper nap áll mögöttem.

7 dolog, ami nem is olyan titok( nem fontossági sorrendben!)

2007.12.01. 18:21 - RKriszta

Címkék: csak úgy valamiről

  
Ingridtől kaptam egy labdát….
 

Zene-azt hiszem, sosem baj, ha szól valami a háttérben.

Kommunikáció, beszéd-emberek—ez így együtt fontos az életemben. Nyughatatlan vagyok, igazi társas embernek születtem. Reggeltől –estig képes vagyok jártatni a szám.

Masszázs—nagyon kevés dolog tud kikapcsolni, a masszázs viszont nagyon is!

Tisztaság-takarítás megszállottja vagyok.

Vezetés- csak úgy menjünk valahova. Nagyon szeretek menni, mostanában a párommal, mert ilyenkor van időnk végre kettesben beszélgetni.

Máj és gomba—inkább ne is beszéljünk róla.

Kreatív és hobby boltok, amelyekért rajongok. Remélem egyszer lesz időm sok technikát megtanulni, és gyönyörű tárgyakat készíteni.

 
Most pedig szeretném továbbdobni ezt a labdát Lilinek és az én Drága férjemnek.
 

Névválasztás

2007.12.01. 17:42 - RKriszta

Most már mosolyogva gondolok erre, mert hiszen mondhatjuk azt is, hogy ez nem olyan fontos, de ne csapjuk be magunkat..igenis az! Pár hét telt el, a mi kis csodánk felfedezte után, mikor is szép nyugodtan elkezdtünk arról beszélgetni, ki milyen nevet képzelne el. Azt gondoltam, milyen édes kis időtöltés lesz ez, meghitten beszélgettünk majd születendő csemeténk nevéről. Percek alatt világos lett számomra, ez nem az a kellemes csevegés lesz. Mindketten makacs emberek vagyunk, magamról mondhatom, önfejű is. Mivel még fogalmunk sem volt, a pici kis élet nőből van e vagy netán férfiből, mindkettőre fel akartunk készülni. Így (mivel én biztosra vettem, hogy megint egy nunist kapok) a lánynevekkel indítottunk. Meglepően gyorsan haladtunk. Én bedobtam az Emma nevet, ami ellen ő több kifogással is élt. 1. – már van a családban(na , ez engem nem érdekel, mert nem igen találkozunk velük) 2. neki nem tetszik. Ezzel már kellett valamit sajnos kezdenem. Ő javasolta a Grétát, de közösen megállapítottuk, hogy míg egy felnőtt nőnek nagyon szép ez a név, egy kicsinek valahogy nem tetszik nekünk. Na, lefutottuk az első kört, sehol nem tartunk, de nem adtunk fel, megyünk tovább. Hosszú gondolkodás és a kifejezetten erre írt könyv elolvasása után, találtunk egy új nevet: Kata. Csodák csodájára nagyon hamar megszületett a döntés, ez a mi nevünk. Kata! Én már elképzeltem egy állandóan locsogó-fecsegő kislányt, az én kislányomat, Katát. Örültem és büszke voltam magunkra. De ne álljunk meg itt, hiszen (gondoltam én) van 1-2 % esély a fiúra is, azért találjunk ki egy nevet erre az esetre is. Én azonnal a Bende nevet javasoltam, nem Bendegúz…hanem Bende. Mivel B betűvel fog kezdődni a vezetékneve, ez olyan jónak tűnt. De a párom hallani sem akart róla, ő persze kitalált egy jobbat. Botond. Azt hittem ott elájulok. Na, nem!! Nekem az nem tetszik, és ekkor már éreztem ez nem lesz olyan sima ügy. Elővettük a kék színű könyvet és egy estén át jót mulattunk, milyen extrém nevek vannak manapság. De mikor az ABC utolsó betűjéhez értem, ráébredtem egy nekünk tetsző nevet sem találtunk. Maradt a fent említett két név és a harc, vajon ki nyeri a csatát. Esték teltek így, mikor is már durvulni kezdett a helyzet. Emlékeim szerint volt olyan is, mikor azt mondtam, úgyis engem fognak megkérdezni, én meg azt mondok majd ott, amit akarok…Több ilyen vitás este után , abban maradtunk, megvárjuk míg kiderül szükség lesz e egyáltalán a fiú névre..és ezzel jó pár hétre végre lezártuk a vitát. Bevallom, mivel biztosra vettem Kata érkezését, azzal számoltam, ez a téma köztünk már nem okoz többé konfliktust. Egészen a 16. hétig, mikor is megláttam azt a bizonyos fütyit az ultrahangon. Megint kezdődik. Már nem is emlékszem melyikünk dobta be végül a Barnabás nevet, de végül mindketten elfogadtuk. Így elérkezett az idő, mikor is a pocakomat névvel láttuk el, és ettől fogva nagyon gyorsan hozzászoktunk a gondolathoz, ha fecsegő Kata nem is, de rosszcsont Barni hamarosan megérkezik az otthonunkba.

26.hét

2007.11.29. 14:04 - RKriszta

Címkék: babavárás

Ez a hét nem indult túl jól, sajnos beteg lettem. Napokig küszködtem igen intenzív köhögéssel, mire rászántam magam arra, hogy meglátogassam a háziorvosomat. Nem írnám le a betegségem nevét, mert sajnos képtelen voltam megjegyezni, de azt biztos, egy doboz antibiotikummal sétáltam ki a patikából. Azóta eltelt 3 nap, sokat javultam.
Tegnap este viszont szuper dolog történt velem. Még nem is írtam arról, hol fogok szülni, illetve arról a bizonytalanságról, amibe a mai egészségügy sodor minket-kismamákat. A lányomat a Szent Margit kórház falai között hoztam világra, Dr. Fábián Sándor segítő kezei között. Az orvosomat, azóta sem „csaltam” meg, ezért természetes volt számomra, hogy Barnit is ő segíti majd erre a világra. A problémák persze elkezdődtek a Margit kórház részleges bezárásával, aminek nem igen örültem. Reméltem a helyzet megoldódik Barni születéséig, de a mai napon ezt már másképp érzem. Szomorúságomat az enyhítette csupán, hogy az orvosom biztosított arról, valahol szülni fogunk, az biztos.!Naná! De hogy hol, azt ki tudja? Amíg ez az áldatlan állapot tart, a doktor a Szent Imre kórházban folytatta tevékenységét. Nagyon sok jót hallottam erről a kórházról, de még sosem jártam ott, egészen tegnap estig. Ugyanis oda beszéltünk meg „randit” a dokival. Amikor megérkeztünk, kicsit megrémültem, mert ez egy hatalmas kórház. Gyönyörű, modern bent minden.,de rémisztően nagy. 1 percig ácsorogtunk a bejáratnál lévő eligazító táblánál, mikor is úgy döntöttem kihasználom a mai modern technika egyik csodáját a mobiltelefont és felhívom az orvosom, mégis kb. merre induljunk innen tovább. Ügyesen eligazított és pár perc múlva a II. emeleten egy olyan folyosón álltunk, amiről azt láttuk, hogy az egyik ajtóra az volt kiírva: SZÜLŐSZOBA.Hoppá, ez lesz majd nemsokára a mi helyünk, bár őszintén bevallom, örültem annak, hogy ez a perc még nem érkezett el. Nagyon is jó volt nézni a másik anyukát, aki valószínűleg nem is olyan régen hozta világra a babáját. Jó volt, hogy az nem én vagyok. Az járt a fejembe, hogyan lehet ide a leggyorsabban bejutni, meg vajon a mellettünk lévő lift honnan jön és hová visz, meg majd hol parkolunk a kocsival…valahogy úgy képzelem, Barni pikk-pakk kint lesz. Amennyire jó volt ott állni, olyan félelmetes is volt. Talán most fogtam csak fel, hogy ez a kis csöpp nemsokára már nem akar majd ott bent úszkálni, hanem majd ide vágyik, közénk. Még szokom ezt, egyenlőre ott vártunk. A szülőszoba ajtaja üvegből volt, előtte jó páran ácsorogtak. A szitu a következő: bent újdonsült anyukák a babákkal, kint családtagok, barátok. Anyukák az ajtón keresztül mutogatják a babákat. Hát jó nagy a szigorúság, de sebaj, 3 napot kibírunk majd. Majd!! Mert még nem szeretném. Miközben pont azon gondolkodtam, miért nem adhatom most már át a páromnak ezt a 3 hónapot, megérkezett az orvosom. Sétáltunk pár km-t a kórházban, mire a végén úgy döntött, megfelelő vizsgáló helység hiányában, megyünk vissza a szülőszoba egyik vizsgálójába. Na, megint az ismert folyosón voltunk, ahol átvágva a sok emberen, behatoltunk a szülőszoba feliratú ajtón.(biztosan sokan irigyeltek engem) Sajnos a párom ide már nem jöhetett be, valószínűleg rám is csúnyán néztek volna, ha a doki bácsim nem vesz védelmező szárnyai alá. Elhaladtam pár pici előtt és azt néztem, mekkora feje van mindegyiknek, hogy jön ez ott ki?:-) Amikor már bent voltunk, újra meglepődtem. Ott is hatalmas folyosó, rengeteg szoba, ajtó…merre megyünk tovább vajon? Egyszer csak betuszmákolt egy vizsgálóba, ahol minden nagyon tiszta és rendezett volt. Túl estünk a hivatalos programon, Barni jó helyen van, zárt a méhszáj..szuper, megint 3 hét nyugi!! Ezután kicsit (nem kicsit!!) panaszkodott erről a bizonytalanságról, amiben ők orvosok is élnek, aztán visszakísért a férjecskémhez. Tegnap igen beszélgetős kedvében volt, ezért még vagy 10 percig beszélgettünk vele a folyóson. Bár dicsérte a kórházat, érdekes dolgot említett.
Egy ügyelet alatt (délutántól másnap reggelig) van olyan, hogy 18-20 szülést vezetnek le.1 szülésznő+2 doki. Nem is hallom ezeket meg, mert értelme úgysincs. Azt javasolta, mindenképpen válasszak szülésznőt, mert az ügyeletest csak kb., egyszer látnám majd az egész esemény alatt. Nincs is ezzel gond, én már eldöntöttem úgyis, szülésznőt fogadok! Még azt nem tudom, hogy kit, de erre van még egy pici időm.
Tegnap már a kórházba menet ráeszméltem, hogy holnap kell mennem cukorterhelésre. 75 gramm szőlőcukor +3dl víz. Ezért javasoltam a drágámnak együnk valamit, mert 20. 00 után már nem ehetek. Kínait választottam, aminek ő nem nagyon örült, de végül finomat ettünk. Siettünk haza és én lelkileg készültem a mai napra. Este azt számolgattam, mikor kell meginnom a löttyöt, meg kerestem pisi hordó üveget, amit ki is készítettem a fürdőbe. 6-kor keltem, majd szépen pisiltem is. A wc-be. Na, jól kezdődik..Fél 7-kor megittam azt a borzalmat, majd pont egy óra múlva elindultam a 35 perces útra a kórházba. A fővárosi közlekedés nem volt kegyes velem, mert fél 9-kor (mikor is lejárt a 2 órám), még valahol a dugóban ültem és 8. 46-kor estem be a vérvételre. 20 perc késéssel le is vették a vért+ elhallgattam, hogy amit leadtam a pohárban, az nem az első ma..de majd meglátjuk. Veszíteni valóm nem volt, ha nem lesz jó az eredmény, legfeljebb újra kell mennem. A párom persze jól leszúrt, hogy ilyen felelőtlen vagyok…de hát ő mindig mindent jobban csinál. Ő szerinte!!!!
Hogy van az, hogy a férfiak mindig mindent jobban tudnak??

Férfi szemmel

2007.11.29. 12:49 - BF

Címkék: bf barniról

Nem szeretnék párom soraira reagálni, csak most először és utoljára: egyet kell értenem vele (bár nem mindig van ez így), hogy tényleg a „mi kis csodánkat” van módunk átélni. S a csoda csak most kezdődött, az igazi nagy meglepetés, és a csodák sorozata szerintem csak a kis poronty megérkezése után fog következni. A csoda erre azért nagyon jó szó, mert nem lehet várni, nem lehet számítani, nem lehet felkészülni arra, hogy mikor gondolja úgy, elindul és megszületik; milyen haja, szeme, szája, orra, füle lesz; mikor fog először betojni, bepisilni; (és akkor nagyobb léptékbe kapcsolva..) kire és mikor fog először mosolyogni; hol és mikor fog először felállni, járni, szaladni, aztán már a lányok után is futkosni; az első csókra való készülődései,és aztán a nagy esemény milyen élményeket jelentenek majd számára…….
 
Na, de elég a filozofálásból. Nézzük inkább, hogyan jutottunk el idáig.
Sajnos tele a világ tabuval, így nem nagyon van igazán módja a pároknak, ezen belül a férfiaknak sem a lombik-projektre való testi, lelki felkészülésre. Főleg azért nem értem, mert úgy érzem, elég könnyedén vettem az akadályokat, s ha még több információm lett volna előtte, valószínű még természetesebbnek vettem volna az egészet. Mert arról ugye semmilyen hivatalos tájékoztató anyagban nem írnak, hogy bemész majd egy szobába, amely el van sötétítve, van egy-két szex-újság az asztalon, van egy ágy is (hogy minek, azt nem értem), elolvasol egy több pontból álló higiéniai útmutatót, aztán szót is fogadsz ennek, ja, és a lényeg: van egy átlátszó műanyag tégely is az asztalon, és aztán………. zavartan próbálod a kezedben melegedő tégelyt valahova elrakni (zsebbe?és mi van, ha nem jól tettem rá a kupakot és kifolyik?; táskába? de nem ciki, ha nővérek előtt elkezdek az aktatáskámban az akták és az uzsonnás zacskóm között kutakodni???), hogy a cseverésző nővérek között a labor szobába leadd az anyagot (ugyanazon nővérek között, akik előtte megkérdezték, „hány nap megtartóztatás volt?”).
Általában én nagyon sok mindent megpróbálok racionálisan felfogni, így –ahogy írtam- a lombikos sztoriban megkíséreltem előretekintve elfogadni a helyzetet, és optimistán felfogni a megpróbáltatásokat. Nagyon rossz volt látni, érezni viszont, hogy mindez nem volt ilyen egyszerű a páromnak. De ne is gondoljunk erre, inkább örüljünk, hogy vége a kiszolgáltatottságnak, tehetetlenségnek.
 
Néha irigylem a páromat, hogy ő közvetlenül részese lehet a változásnak. Ő közvetlenül (hogyan másképp) érzi, ahogy mozog a kis gengszterpalánta. Persze most már én is szerencsére látom, érzem a rugdosást, de csak mandinerből, egy hasfalon keresztül… Ezért már nagyon várom, hogy megérkezzen Őurasága, mert akkor a csoda is eljön ténylegesen.

Az elmúlt 25 hét

2007.11.27. 10:07 - RKriszta

Címkék: babavárás

Barni történetében ott tartottam, elindult egy pici élet és mi nagyon is boldogok voltunk. Nem vagyok az az aggódós típus. Valahogy meg sem fordult a fejemben, hogy valami történhet vele. Nagy izgalommal vágtam neki a 9 hónapnak, hiszen olyan régen éreztem már ezt. 10 év hosszú idő, Amanda olyan nagylány lett már. Szerettem volna másképpen is átélni ezt a 9 hónapot. Reméltem, hogy a férjem társam lesz ebben. Ahogyan teltek a hetek ő bebizonyította, egészen más így, egy szerető férjjel és apával. Hálás vagyok neki, mert odafigyel ránk, kedvesen beszélget az első perctől kezdve a pocakommal. Amikor még az elején jártunk kérdezgettem őt, mitől lenne egy picivel boldogabb? Ha kisfiú vagy egy kislány növekedne idebent? De ő mindig azt felelte, neki teljesen mindegy, nem ez a fontos. Én viszont türelmetlenül szerettem volna tudni, van e lógója vagy nincs!? Őszintén bevallom, el sem tudtam képzelni magam egy kisfiúval. Én lányos anyuka vagyok és bár Amanda nem az az ízig, vérig csaj, azért mégis csak nőből van. A 16. héten egy ultrahang alkalmával, az én pici mocorgom, megmutatta nekünk, azt amilye van. Én meg döbbenten hoztam haza a felvételt Apának, aki hosszan tartó mosollyal nyugtázta az örömét. Azt hiszem boldog volt, nagyon is boldog. Én meg kezdtem hozzászokni ehhez a hírhez és megszokni a gondolatot, nemsokára kiegyenlítődnek itthon az erőviszonyok. 2 nő-2 férfi. Sőt, inkább a fiúk örülhetnek, mert ha Kifli is erősíti azt az oldalt, hát nem lesz egyszerű dolgunk. Nem szeretem az utolsó pillanatokra hagyni a dolgokat, különösképpen nem akkor, amikor babaholmik vásárlásáról van szó. Amint kiderült hogy a mi kis pöttyünk, olyan lógóval rendelkezik, mint amit sok felnőtt férfi is megirigyelne, rám tört a vásárlási láz. Andi barátnőmtől kaptunk pár nagyon is hasznos dolgot, köztük egy kiságyat is. (Andi is fontos szereplője az életünknek, mert ő volt az, aki már ismert mindkettőnket akkor, mikor mi még nem is tudtunk egymásról és ő volt az, aki mindent meg is tett azért, hogy mi egy pár legyünk! Ezúton is köszönöm neki!)) Tehát megérkezett a kiságy is, én meg lelkesen vásárolgattam a szebbnél szebb apró ruhákat. Érdekes érzés volt újra ilyen pici ruhákat megfogni. Mindegyiknél azt gondoltam, ez borzasztóan kicsi, inkább egy mérettel nagyobbat veszek. De idővel rájöttem, csak nekem tűnik kicsinek. Ebben segítségemre volt Rita barátnőm is, akit szintén a babatervezés időszakában ismertem meg, és akivel nagyon jó barátnők lettünk. Rita egy nagyon helyes lány, aki szintén sokat küzdött a 2. babáért, de a nyár végén megérkezett Jázmin, akit szintén volt szerencsém 5 percesen a szülőszoba előtt megcsodálni. Akkor már tisztán láttam, a babaruhák csak nekem tűnnek olyan hatalmasnak. Heléna érkezése után már tényleg elhittem, minden baba ilyen pici, csak nekem kell újra ehhez hozzászoknom. Nem olyan egyszerű ez egy ilyen nagylány mellett. Őszintén bevallom, nagyon örülök annak, hogy a babavárás 9 hónapig tart, mert úgy érzem, szükségem van ennyi időre ahhoz, hogy hozzászokjak a gondolathoz, újra kezdődik minden elölről. Amanda most lett viszonylag önálló, már egészen másfajta törődést igényel, mint egy pici. Itt van még ezen kívül egy másik dolog is: a munkám. Az elmúlt években nagyon sokat dolgoztam és nem egyszerű ezt egyik napról a másikra otthagyni. Sokáig tanakodtam mi is, legyen, míg végül amellett döntöttem teljesen nem adom fel a munkám. Hiszen lesz élet 3 év múlva is, mindent elölről kezdeni nagyon nehéz. Hát így teltek a hetek és én az elején már nagyon vártam, hogy látható jele is legyen Barnabás érkezésének. A lányom is folyton azt kérdezgette: „Anya, neked mikor lesz már olyan nagy hasad, hogy már a boltban is látni fogják?” Elvégeztettük az összes kötelező vizsgálatot, a 12. héten, az Istenhegyi Géndiagnosztikán a Down-kór szűrést is, és nagy örömünkre mindent a legnagyobb rendben találtak. A 21.héten családilag elmentünk egy 4D-s ultrahangra, ami nagy élmény volt mindannyiunk számára. Bár Barni kicsit szégyenlős volt, és sokkal jobban szeretett volna hozzám bújni, mint hogy mutogassa magát, azért jó volt látni őt. Nagyon szerencsések vagyunk, mert sikerült egy olyan helyet találnunk, ahol nem kellett mást tennünk, csak élvezni a látottakat. Október elsején aztán megtörtént az, amire annyira vártam. Barni tudatta velem, igenis megerősödött ő már annyira, hogy belém is tud rúgni. Furcsa dolog ez, mert míg én már határozottan éreztem az ő jelzéseit, családom többi tagja még hetekig csak szerette volna. De ahogyan nőtt ez a kis pötty a hasamban, úgy szórakoztatta egyre határozottabban esténként az ő kis közönségét. Barni nagyon jó kisfiú, semmilyen kellemetlenséget nem okoz nekem. Így telt el az elmúlt 25 hét mikor is a mai napon elérkeztünk várandóságom 26. hetéhez…

Kifli

2007.11.27. 06:53 - RKriszta

Címkék: kifli

Van itt még egy valaki, aki naponta hozz örömet az életembe, és akiről sosem hittem, hogy ilyen nagyon és feltétel nélkül fogom tudni majd szeretni. Ő Kifli, a vizsla.
2006 októberében érkezett hozzánk egy olyan napon, amikor nagyon el voltam keseredve. Reméltem, hogy a baba hiányát enyhítheti az ő jelenléte. Azt hiszem, mindent meg is tett ezért, nagyon jól végezte a dolgát. :-) Az én szívembe szinte egy pillanat alatt igen mélyre került. Nagyon hálás vagyok a sorsnak érte. Egyedül hoztam őt haza, mindenkinek meglepetés volt. Amandáért úgy mentem az iskolába, hogy Kifli a kezemben volt. Sajnálom, hogy a pillanatot csak leírni tudom, mert nagyon jó lenne újra látni ilyen boldogságot. A párom mikor délután hazaérkezett csak annyit mondott, :"tudtam, hogy ez lesz!" Fenntartásokkal fogadta, neki a kutya jelenléte kicsit mást jelentett, mint nekünk. Jó pár alkalommal az elmúlt évben lejátszották a maguk csatáját, de kijelenthetem, Kifli már mancsában tartja az egész családot. Nagyon ért hozzá, hogyan kell mindenkit levenni a lábáról. Elnézte nekünk, amikor kitaláltuk kutyaiskolába járunk. Végigcsinált velem egy alapfokú és egy középfokú engedelmességi tanfolyamot, már itt díszeleg a falon az oklevele. Bármit megtesz, csak nekünk jó legyen. Na, jó ez nem azt jelenti, hogy nem rosszalkodik, mert hát bizony ahhoz is remekül ért. De hálás értünk, szeret minket, és mi sem vagyunk ezzel másképpen.
Van itt valami, amit mindenképpen szeretnék megemlíteni. Kifli egészen apró volt, mikor az első vizsla túrán részt vettünk. Elmondhatatlan élmény ez, általában több mint 100 magyar vizsla találkozik ilyenkor egy hatalmas séta, játék kedvéért. Aki még nem látott ilyet, javaslom, egyszer nézze meg, érdemes. A szervezők rengeteg munkát fektetnek bele, minden elismerésem nekik. Mi meg egyszerűen élvezzük minden alkalommal, ahogy a mi szeretett családtagunk nagyon jól érzi magát.



süti beállítások módosítása